2. FEJEZET – 17. RÉSZ: EZ VAN

OLÍVIA

Reggelizés közben Carlos egy szót se szólt. Azt hiszi, hogy Avan és én együtt vagyunk pedig nem. Csak egy barát nem más nekem. Olyan csendben volt mindenki és láttam Carlos-on hogy mérges rám pedig nem csináltam semmit. Mind egy is! Inkább mentem készülődni, mert elkések a mai próbáról. Egy filmbe gyakorlunk egy szerepet, amit meg szeretnék kapni. Nagy áttörés lenne ez nekem és sokkal híresebb lehetek, mint eddig. Avan még nem volt a terembe mikor beértem így elkezdtem gyakorolni a szöveget magamban. Hirtelen jötte egy SMS-em. Avan írt, hogy ma nem ér rá sajnos.

 Király, mert nekem muszáj gyakorolnom, mert holnap lesz a válogatás és így is iszonyú nehéz volt bejutni a rostán. Kedvem se volt bemenni az órákra így inkább haza mentem, mert talán tudok gyakorolni. Haza érve nem tudtam semmire koncentrálni így beraktam valami agyzsibbasztó filmet. A forgatókönyv az asztalon hevert. Épp az agyzsibbasztó film végén jártam mikor Kendall jött haza. Eddig egyedül voltam otthon, de most már nem.

- Te mit csinálsz itt a sötétben? Minek van besötétítve minden?

- Mert rossz napom van!

- Neked? Az kizárt!

- Ne gúnyolódj!

- Nem annak szántam. Tudod csak fel akartalak vidítani.

- Holnap lesz a válogató a szerepre és bár tudom a szöveget fejből, de nem tudom, hogy holnap is tudni fogom majd azok előtt, akik majd bámulnak engem.

- Félsz?

- Az nem kifejezés. A mostani időszakom olyan hogy bármit megtanulok, egyszerűen elfelejtem nyomás alatt. Szita az agyam!

- Tudom, mi kell neked most.

- Egy jó nagy tasli és egy jó pia.

- Hogy berúgj és másnapos legyél?

- Akkor legalább nem lenne bennem ilyen ideg!

- Na, gyere, feloldjuk azt a szita agyadon a blokkot.

- Hogyan? Nem akarok ki mozdulni.

- Nem is kell. Itt maradunk és segíteni fog, amit csinálunk.

- Mit csinálunk?

- Majd megtudod, csak hozd a szövegkönyvet.

- De hova?

- Na, gyere már!

Bementünk a zene szobába és Kendall leültettet a zongora elé.

- Kendall ez most mire lesz jó? Nem akarok most dühös vagy elveszett számot írni.

- Nem is kell. Csak nyomj le egy billentyűt és utána élvezd a hangok erejét.

- De ez hülyeség!

- Csak csináld. Nekem is ez segített egyszer mikor nem tudtam a sorozatunk szövegét megjegyezni.

- De ez nem fog menni.

- Ha nem nyomod le azt a nyomorék billentyűt nem is fog.

- Na, jó, de ha nem használ, akkor megüthetlek?

- Persze!

Egyre több billentyűt nyomtam le és végül már egy dallam lett belőle. Egymás után lejátszottam és egyre jobban elő jött a szerep szövege.  Az egészre emlékeztem, de fel sem tudom fogni, hogy csinálta.

- Hogy csináltad ezt?

- Csak tudom az ilyen dolgok nyitját.

- És mi a nyitja? Elmondanád nekem?

- Úgy nem használ, ha te magadon alkalmazod.

- De attól elmondhatod.

- Na, jó, úgy is jó napom van a randi után így elmondom.

- Randid volt?

- Igen! Egy kedves lánnyal, akivel holnap is találkozok.

- Szóval beindult a Kendall vonat ismét.

- Remélem.

- Akkor mi a dolog nyitja?

- Az hogy valójában csak bizonytalan voltál. Ilyenkor be kell bizonyítanod magadnak hogy képes vagy akármire még egy dal írására, is mint az előbb! Így 2 legyet ütöttél egy csapásra. Tudod a szöveget és van egy jó dal alapod! Szívesen.

- Köszi. Hogy tudom meghálálni ezt neked?

- Úgy ha nem szólsz róla senkinek az égvilágon.

- De miért?

- Mert nem akarom, hogy tudják, hogy ilyen is tudok lenni.

- És ezzel mi a baj?

- Az hogy a menő vagány Kendall -hoz nem illik a lelki bajok doktor címe.

- De ezzel mi a baj? Ilyen voltál régen is.

- De már nem vagyok ilyen! Az a múlt volt.

- Értem, de nem akarsz olyan lenni, mint régen?

- Ezt hagyjuk.

- De miért? (Hirtelen rám förmedt, mint ha szidtam volna az anyját.)

- Mert az a múlt, ami nem volt nekem annyira jó. Nem leszek többet olyan és kész! És ne hidd, hogy minden olyan lesz, mint rég!

- Értem!  Bocsi hogy rá kérdeztem! Azért köszi vagy is nem köszönöm, mert ez meg se történt.

Felálltam el felmentem a szobámba lesokkoltan. Bevallom, hiányzik most már a régi Kendall de nincs mit tennem ez ellen…

KENDALL

Kár volt segítenem Olívia baján. Csak hagynom kellett volna, hogy megbirkózzon a saját problémájával vagy csak azt mondani, hogy kérje meg Avan-t hogy segítsen neki. Bánom, hogy eljöttem a randiról, mert akkor nem kellet volna így viselkednem Olívia-val. Sajnálom őt meg minden, de nem fogom újra eljátszani a kedves fiút, aki nem haragszik. Még mikor haza jöttem akkor azt hittem lehetünk barátok, de most rá jöttem, hogy ez nekem nem megy egyelőre így inkább eltaszítom magamtól, mint hogy újra közelednénk. Akármilyen nehéz is lesz, akkor sem tehetek más, mert nem járhatok úgy, mint a turné előtt. Elvesztettem az eszem és képes lettem volna erővel beráncigálni a házba csak, hogy beszéljek vele. Ezzel őt is megpróbálom védeni attól, hogy megint ennyire rémisztően viselkedjek vele. Szégyellem magam a mai napig ezért és bár nem mondta, hogy megbocsájt azért nekem nem tudott vele meggyőzni. Nem tudtam aludni és csak forgolódtam mikor valaki lépteit hallottam a folyosóról.

 Mikor kinéztem láttam, hogy Olívia megy le a lépcsőn. Követni kezdtem. A kertbe ment ki és a medence mellé ült majd belelógatta a lábát.  Hirtelen elővette a telefonját és valakit felhívott. Végig hallgattam Olívia mondatait, de nem hallottam ki lehetett a vonal másik felén.

 Szia! Figyelj, ez nekem nem megy. Nem vagyok képes így ezt végigcsinálni. Szeretném, de akkor sem megy. Sajnos ezen nincs mit gondolkozni, de a holnapi meghallgatásra nem akarok el menni. Tényleg sajnálom, de így döntöttem. De most inkább leraklak, mert hajnali 3 múlt. Jó éjt! Szia!

Lemondta a meghallgatását, de miért? Nem értem! Eddig annyira akarta, de most lemondja? Mi van ezzel a lánnyal?  Talán beszélnem kéne vele, hogy el mennyen a holnapi nagy meghallgatásra, ami sokat segítene a karrierjén. Hirtelen viszont hozzám szólt Olívia.

- Szia! Te se tudsz aludni Kendall?

- Te honnan tudod, hogy itt vagyok?

- Hallottad az egészet! Igaz?

- Igen! De miért tetted ezt? Annyira vágysz arra a szerepre.(Leültem mellé a medencéhez.)

- Rájöttem, hogy nekem nem itt a helyem.

- Hogy érted?

- Úgy hogy elrontottam mindent. Mikor visszaköltőzhettem volna apához nem tettem meg és ezek után jöttek a bajok, amik ide vezettek.

- Milyen bajok?

- Hagyjuk inkább. De abban igazad volt, hogy semmi nem lesz olyan, mint rég. De vannak olyan dolgok, amik még a mai napig nem változtak és nem is fognak.

- Mire célzol ezzel?

- Arra hogy Carlos haragszik rám és mindig is fog, mert nem tudja nekem megbocsájtani azokat a dolgokat, amiket tettem.

- Miket?

- Az nem számít csak az, hogy lassan lezárul minden, ami nekem fontos volt és így nem érdemes semmit folytatnom. Ezért mondtam vissza a szerepet és ezért mondom le a turnékat és koncerteket itt is, mert nem akarom folytatni! De inkább nem terhelek ezzel, mert téged úgy sem érdekel az egész.

- Attól hogy ma azt mondtam, amit attól még nem kell ezt tenned. Csak vágd a fejemhez és lépj tovább.

- Pont azt teszem! Tovább lépek és ennyi. De hagyjuk! Jó éjt.

- Neked is.

Csak felállt és visszament a házba. Ez is az én hibám. Én csak el akartam taszítani nem tönkre tenni őt. Nincs tervem, hogy ezt hogy tudnám jóvátenni vagy rá venni, hogy ne így döntsön.