2. FEJEZET- 26. RÉSZ: Rosszabb nem lehet ennél....

Kendall

Reggel mikor felébredtem Olívia már sehol nem volt. Hova mehetett el ilyen korán?  Azt hittem ma nincs semmi programja csak annyi, hogy velem lesz. A szememet dörzsölve felültem az ágyban és bámulva magam elé bámultam. A telefonomat kiszedve a párna alól még egy üzenetet és egy hívást sem indított felém. Hirtelen Carlos rontott be az ajtón.

- Azt hittem már rég fent vagy! – jelentette ki Carlos az ajtón belépve.

- Mi van? Most keletem, de nem értek semmit.

- Be kell mennünk a stúdióba! Életbevágó dolog! Már Olívia is bent van, egy órája te meg itt heverészel! – dobott nekem egy pólót, amit a padlóról vett fel

- Minek? Ma nincs is forgatásunk! Vagy elfejtettem volna, hogy van?  - az kizárt! Arról tudnék.

- Elfelejtetted, hogy ma van a nagy bejelentés? 

- Na, ezt viszont elfelejtettem! Mindjárt összekapom magam és mehetünk. De várj! Olívia nem velünk jött volna?

- De csak őket összehívták! Van valami megbeszélés a bejelentés előtt.

- Akkor majd mindjárt megyek csak felöltözők. – lerúgva magamról a takarót a hajamba túrva nyögtem ki.

- 10 percet kapsz! Utána, ha nem vagy a kocsiban itt hagylak! – becsapva az ajtót kiabált a házban hogy „ÉBRESZTŐ! ”.

Milyen megbeszélése lehet Olíviának? Biztos valami életbevágó lehet, ha nem ébresztette fel miatta. Öltözködés közben küldtem neki vagy 2 SMS-t, de vissza sem írt!  Mi lehet ennyire fontos, hogy nem ír vissza még annyit sem hogy nem tud beszélni. Remélem magyarázatot ad majd arra miért nem hív vagy ír vissza, ha keresem.

Olívia

A mai vészhelyzete megbeszélés miatt már reggel 7-re bent volt a stáb. Még valami fontosat akartak közölni velünk a nagy bejelentés alatt, ami nem jelenthet jót, mert mindenki idegesen ácsorgott és kósza pletykák terjengtek arról, hogy kirúgnak minket.

- Szia Oli! Te tudod, már miért vagyunk itt? – köszönt rám Leon.

- Szia, Leon! Sajnos csak a pletykákat nyomja mindenki, de amúgy még senki nem mondott semmit.

- Én azt hallottam csak egy két embert akarnak kirúgni a statiszták közül. – súgta oda halkan.

- Egy! Csúnya az, hogy te is pletykálsz! Kettő! Nem tűnt fel hogy csak a szereplő gárdistát hívták be? – mutattam körbe.

- Akkor szerinted miért vagyunk itt?

- Nem pletykálok, mert van anélkül is elég bajom, hogy kamu mesékkel álltassam magam!

- Csak nem baj van a fiúkád és te közted? Csak nem össze vesztél vele? MEGINT?– a tenyerét dörzsölve rebegtette a szempilláit.

- Nem vesztünk össze, sőt ő komolyabbra akarja fordítani a kapcsolatunkat?

- Vet neked egy fogkefét? Ez mekkora! Én a helyedben sírnék az örömtől!

- Kisebb, mint egy fogkefe és sokkal drágább is! Idióta!

- A házához egy kulcsot? – találgatott tovább.

- NEM!

- Akkor passz! Gondolom nem gyűrűt, mert az bolond húzás lenne már csak te és ő karrierjére nézve főleg az övére. De ezt ő is tudja szerintem és ezért van kicsukva. - meglepődve néztem rá, hogy kitalálta.

- Hogy érted, hogy az övére meg az enyémre is?

- Úgy hogy Kendall millió mániákus lány bálványa, és ha bejelentené, hogy jegyese van akkor, mint a zuhanó gép úgy menne le a lemez eladás és a rajongói száma, ahogy a tiéd is. Téged meg utálnának, mert elvennéd a leendő felesség szerepét, amit beképzelnek Kendall meg az elfelejtet, színész énekesek közzé kerülne. – magyarázta el, hogy világosabb legyen.

- Akkor soha nem lehet senkije, mert a rajongók utálják ezért?

- Lehet persze csak számolnia kel azzal, hogy lesznek, akik utáljak majd és lesz néhány, aki imádja a jelöltet. Meg, ha te is feltornászod magad a rang létrán mellé! Akkor nem fogja érdekelni a producereket és a lemez kiadókat és talán a rajongókat sem annyira! De addig megy az utálat és minden más! Egyszer hallottam, hogy egy sztárt meg is fenyegettek a pasija rajongói, hogy megölik! Milyen bolondok a rajongók? – nevetve jelentette ki. Én annyira nem nevetek ezen, mert kezdek félni az egész dologtól.

- Még jó hogy nem tudja rajtad meg a családon kívül senki hogy én meg ő! Benned megbízom, hogy nem mondod el senkinek. – tényleg alig tudja valaki hogy a státuszom micsoda Kendall-el.

-  Lakat a számon! De nem sokáig lesz ez így! Ez L.A!  Itt minden kiderül, ha akarod, ha nem! Most még nyugi van, de ha nem vigyázol BUMM Mm! Ti lesztek Kenvia és nincs vissza út akkor!

- Kenvia? Az meg mi? – kérdeztem furcsán ránézve.

- Kendall neve és a tiéd össze olvasztva. Ezt a nevet fogod mindenhol látni, ha kiderül.

- Hát nem valami nagy durranás!

- Szokj hozzá, mert ha nem vigyáztok így jártok!

- Kösz hogy beijesztettél ezzel!  - a szememet forgatva jelentettem ki.

- Én csak tényeket közöltem veled ne a hír vivőt utáld érte!

- Nem utállak majd holnap! Sőt még bírom is a fejedet, ha nem vagy olyan beijesztős szívatós kedvedben! – bokszoltam egyet a karjába. Leon néha tud gonosz poénokat űzni velem, de attól még imádom a fejét! Jó barátok lettünk.

Tényleg jó hogy nemet mondtam, mert így helyes! Az oké h engem megutálnak de Kendall-nek fontos, amit csinál, és ebben támogatom, még ha ezzel fájdalmat is okozok. A bejelentésből csak annyit tudtunk meg hogy a pletykák, hamisak, sőt amiatt hívták össze a csapatott, hogy elmondják nincs veszély. Viszont ami mindenkit érint, hogy a stúdió felújítása alatt bezár a stúdió mindenkinek, amit úgy szintén tudtunk. KB 3 és fél hét lesz, még mindent fel újítanak, de egy hónapra tolják ki ezt viszont senki nem tudta, ahogy azt sem hogy a félidő alatt mindenki fizetés nélküli szabin lesz majdnem 2 hétig! Erről kaphatunk volna egy kör Email-t vagy SMS-t nem kellett volna mindenkit ide csődíteni reggel 7-re, hogy bejelentsék ezeket 8 óra után. Elloptak az életemből egy órát, amit soha nem kapok vissza soha! De legalább meg van még mindig az állásom és nem a pletykák valósultak igaznak. Leon társaságában sétálva a parkolóba nevetgéltünk közösen.

- És te mit csinálsz a szabid alatt, ami kötelező mindenkinek? – kérdezte meg vigyorogva.

- Még nem döntöttem el. Nincs tervem! Neked van már?

- Én elutazom, a családhoz! Már rég láttam őket.

- De jó neked!

- Te miért nem teszel ugyan így? – állt meg előttem.

- Anyám a közelben lakik, de nem beszélek vele apám meg a menyasszonyával van elfoglalva.

- És te meg a fiúkád sehova nem mentek?

- NEM! Album felvétel meg koncert áradata van így otthon fogok kuksolni azt, hiszem! Előre élvezem! Tuti hogy hízni fogok a sok édességtől, amit majd a tévé előtt fogyasztok el magányomban azalatt az egy hónap alatt. – mű mosollyal kedvetlenül magyaráztam neki el.

- Akkor, ha akarsz, gyere el velem a családhoz. Szerintem élveznéd Brooklyn-t. Nem olyan rossz, mint mondják!

- Jó lenne…

- Van terve arra az egy hónapra! – átkarolva a nyakamat vágott a szavamba Kendall váratlanul.

- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem meg.

- Itt dolgozom én is! Rémlik? – az arcomra egy puszit nyomva mögém állva szorosabban átölelt. Mint ha nem tudnám mire ment ki a játéka, amit most művel.

- Nekem viszont mennem kell csomagolni! Akkor jó pihenést Oli! – köszönt el Leon!

- Szia! Jó pihenést neked is és üdvözlőm a családodat Leon! – köszöntem el tőle.

-  Ez most mire volt jó Kendall? – szegeztem neki a kérdést a karjait lefejtve magamról.

- Micsoda?

 - Hagyjuk!  - a szemet forgatva hagytam ott.

- Most mi a bajod? Mit csináltam?

- Épp beszélgettem Leon-nal de te közbe avatkoztál és mindent elrontottál! – szóltam vissza neki dühösen ránézve.

- Talán vele akartál volna menni?

- Talán igen, de hála neked nem megyek!

- Jó akkor utána megyek és megmondom neki, hogy vele mész! Sőt még foglalok jegyet is neked, hogy elmenj vele, mert látom, hogy velem nem akarsz maradni. Gondolom olyan jól el voltatok eddig a reggeli megbeszélésen!

- Az egész stábot behívták és mivel ő is abban a sorozatban van, mint én igen ott volt!  És igen! Jól el voltam vele, mint haver! - világosítottam fel a sötét agyát.

- De csak titeket? Nem furcsa ez neked? Még az üzenetemre se válaszoltál, amiket írtam neked!

- Mert lenémítottam! Észre sem vettem, hogy írtál! Biztos miatta jöttél be korábban!

-  Mert el voltál foglalva a te kis munka társaddal. Biztos miatta jöttél be korábban!

- Nem hiszel nekem? Akkor itt a telefonom nézd meg az üzeneteimet, ami bizonyítja, hogy nem hazudok! Ja és nézd meg az Email-eket is csak, hogy megmutasd, hogy a nagy Kendall Schmidt barátnője megcsalja! TE BAROM! – vágtam neki a telefonomat majd azzal a lendülettel ott hagytam.

Hogy feltételezheti, hogy megcsalom?  Kezdem azt hinni, hogy ha egy pillanatig is együtt vagyunk, utána jön a gond. Pedig én annyira igyekezem, de ő ezt nem látja! Soha nem adtam neki erre indokot ő meg azt hiszi, megcsalom.  Hogy egyedül legyek elbújtam a stúdió öltözőmben. Most tényleg el kell gondolkoznom azon, hogy, van e közös jövőnk, de így nagyon nehéz. Még egy napot se bírtunk ki és már is veszekedtünk, ami csak arra ad okot, hogy valamin változtatnom kell.

Kendall

Bele se néztem a telefonba, mert tudtam, hogy igazat mond! Különben nem vágta volna nekem a telefont, ami egyet pattant a betonon és betört képernyővel ott hevert előttem miközben elviharzott dühösen Olívia. Talán tényleg picit túl reagáltam ezt a féltékenység dolgot. Tudom, hogy azért mondott nemet, mert fél attól, hogy úgy járunk, mint az anya meg az apja, de mikor megláttam őket hülye fejjel azt hittem, hogy Leon miatt volt csak. Hogy mennyire hülye vagyok. Sok mindent megtanultam már köztük azt is, hogy Olívia, ha egyedül akar lenni, akkor hagynom is kell, hogy egyedül legyen bármennyire is haragszik rám. Most kell neki egy kis idő, hogy megnyugodjon így inkább egy olyan helyre mentem ahol én is meg nyugszom és kiverem, a fejemből ezt az egész féltékeny vagyok Leon témát. A park padján, ami számomra fontos emlékekhez kötődik, mindig megnyugtat, és valamennyire elgondolkodtam is. Ahogy bámulom, ahogy elhaladnak, előttem az emberek sokszor észre sem vesszem, hogy órákat ülök, csendben bámészkodva miközben elmélkedek.  Mindig a nyugalom vonz ide, de sokszor a problémák is megtalálnak itt, mint például most James SMS-e.

James:

Gyere haza és beszéljétek meg Oli -val a dolgokat!

UI.  Csendes gyilkost játszik szóval vigyáz, mit mondasz majd neki!

Ez azt jelenti, hogy Olívia megnyugodott és haza ért végre. Most viszont majd megint kezdhetek szabadkozni neki hogy mennyire hülye voltam. Kb. A szokásos téma kettőnk között az elmúlt időben. Most viszont tényleg valami nagyon jó bocsánat kérést kell csinálnom, hogy, elfelejtse ezt a húzásomat. Mint ha a kivégzésemre sétálnék haladva a feljárón. Mikor beléptem a házba hallottam, ahogy valakik nagyon nagy beszélgetésben lehetnek a konyhában.  Amint beléptem a konyha területére mindenki elhallgatott, mint ha valamit titkolnának.

- Most mi van? – néztem Carlos -ra majd James-re a kérdést feltéve nekik.

- Semmi! Tulajdon képen!  Azt hittem később jössz haza. – jelentette ki James a nyakát vakargatva.

- Azt írtad, hogy jöjjek haza! Amúgy mit jelent, hogy csendes gyilkost játszik Olívia? – kérdeztem meg miközben leraktam a pultra a kulcsaimat.

- Csak azt, hogy a szobájában némán pakolja össze a cuccait. Szerintem elmegy miután végzet vagy csak rendet rak a szobában a cuccait bőröndbe dugva.

- Hogy érted, hogy pakol? El akar menni?

- Rám ne néz! Nem mertem hozzá szólni! Olyan, mint a drótkefe így hozzá se merek szólni. – jelentette ki James.

- Azt mondta, hogy kell neki egy kis idő és most, hogy van, ideje elutazni haza megy! - szólalt meg Carlos.

- De itt lakik! Hova haza menne?            

- Haza! New York-ba! És mielőtt megkérdeznéd a válaszom IGEN megpróbáltam róla lebeszélni, de ismered milyen! Soha nem enged az igazából.

- Akkor próbáld jobban! Rám most ki van hegyezve és az olyan, mint ha olajat öntenék a tűzre. – magyaráztam el neki.

-  Ezt nem viszem el helyetted! TE csináltad TE is oldod meg Kendall! Az én fejemet is majdnem leszedte a helyéről! Még soha nem láttam ilyen dühösnek pedig párszor volt hozzá közöm, de most nem én fogom elvinni a balhét! Féltem az életemet a saját kishúgomtól. Én még élni akarok és nem darabokban. Egyáltalán mit csináltál? Megint? – vágta nekem ezeket Carlos.

- Csak féltékeny lettem ennyi az egész.

- Tudod, hogy pártatlan vagyok, és nem állok senki oldalára! De most nagyon hülye vagy! Menny és old meg, de azonnal vagy én szedem le a te fejedet! Világos?

- Jó megyek és megöletem magam a csendes gyilkossal! – jelentettem ki.

- Enyém lehet a gitár gyűjteményed, ha Olívia kinyír? - kérdezte meg James.

- NEM!  Élve fogok távozni tőle hisz mindennapos kettőnk között a vita és most is megtudom vele majd beszélni. – válaszoltam neki.

- Most nem lesz elég a mosolyod, és ha szépen nézel rá a helyes pofiddal. Élve távozol, csak lehet, hogy a kezed és a lábad helyet cserélne majd. – nyugtatott meg Carlos.

- Tud, hogy szerettünk és a sírkövedre is ezt vésetjük! – kiabált utánam James.

Nem nyugodtam meg, sőt egyre nagyobb lett a félelem bennem hogy elvesztem őt. A szoba ajtónál megállva, lemeredve álltam, hogy mit is mondjak neki. Kezdjek rögtön bocsánatot kérni vagy először elmagyarázzam neki hogy miért lettem féltékeny? Gondoltam majd meglátom, ha hozzám szól egyáltalán. Halkan kettőt kopogtam az ajtaján majd benyitva néztem be hozzá. Tényleg a bőröndjébe pakol, ami nem jót sejtett.

 

- Nagyon haragszol rám még mindig? – kérdeztem meg halkan és nyálas hangon.

- Szerinted? – szegezte nekem a kérdést.

- Tudom, hogy ostoba voltam és hogy nem téged kérdeztelek meg róla csak tudod féltem, hogy megint ez lesz.

- Ezért leégettél a munka társam előtt és szerintem ő is levágta, hogy mi a helyzet. Tudod mennyire ciki volt nekem?

- Tudom, de esküszöm, hogy többet nem teszek ilyet!

- Akkor felírhatjuk ezt is a listára? – kérdezte mérgesen.

- Milyen listára?

- Arra, amin azok a húzásaid szerepelnek, amiket megígértél, hogy nem teszed meg többé. Párat megszegtél már közülük! Kb. az egészet!

-  De most ez komolyan is gondolom, csak kérlek, pakolj ki és mennyünk el valahova.

-  Én megyek valahova még hozzá haza a szabadságom idejére! – egy ruhadarabot a bőröndbe dobva jelentette ki.

- Muszáj?

- NEM! De szeretnék kicsit tőled távol maradni plusz lefoglaltam a jegyet estére, ami nem vissza váltható és több mint 4 óra múlva száll fel a gépem így van majdnem másfél órám hogy össze pakoljak.

- Úgy csinálsz, mint ha embert öltem volna.

- Nem öltél embert Kendall…

- Akkor miért csinálsz úgy? Miért nem tudjuk ezt is megbeszélni, mint máskor?– kérdeztem meg indulatosan tőle.

- Azért mert beleuntam! Elegem lett abból, hogy ha egy boldog percünk van, akkor vagy én, vagy te valamit teszünk ezzel elrontva mindent. Tudod már hányszor szakítottunk csak az éven?

- 3 szor? – válaszoltam találgatva.

- 6 szor és ez csak idén volt és az se biztos, hogy pontos, mert nem számolom most már! – ordított rám. – Én csak egy kis időt akarok, mert sok volt, ami mostanság történt. Nem haragszom vagy is nem tudok, vagy nem érdekel most már annyira a viták és szakítások sora csak én nem erre vágyom most már! Nem azt mondom, hogy végleg szakítunk, csak kell neked és nekem is egy kis idő, hogy nyugodtan tudjunk gondolkodni. Nem változott az érzésem irántad. – leülve az ágyra normális hanggal elmagyarázva a dolgot.

-  Akkor most nem szakítunk, de nem is vagyunk együtt? – leülve mellé kérdeztem meg.

- Nem tudom, minek hívják, de valami ilyesmi.

- Amolyan szünet. – böktem ki.

- Pontosan.

- Akkor ne is hívjalak vagy írjak?

- Nem tudom. Magam se tudom, mit fogok kezdeni nélküled addig csak arra, kérlek te is kicsit gondold át, hogy akarod ezt.

- Akkor nem kértelek volna meg, ha nem akarnám veled ezt.

- Pont ez is a baj!  Csak úgy hipp hopp tetted, ami arra ad okot, hogy nem veszed talán komolyan a kapcsolatunkat. Én is fél vállról vettem kettőnk között mindent, de most hogy lesz időm gondolkodni rájövők majd, hogy tényleg így érzek e, mint hiszem, vagy csak ragaszkodom egy olyan dologhoz, amihez nem kéne.

- Talán tényleg ez a jó kettőnknek most.

-  Szerintem is! Talán csak velem van a baj és én szítom kettőnk között a vitákat.

- Az jó lenne, mert unom már a bocsánat kéréseket! Már annyi bocsánat kérő monológot tudok fejből különös helyzetekre, amikre szerintem soha senki nem lenne képes.

- De legalább kiviszel a reptérre?

- Hogy furikázzam azt, aki most jelenti be, hogy szünetet akar?  Nem tudom, mit mondjak erre!

- Akkor fogok taxit!

- Egye fenne, ki viszlek!

- Köszönöm! – megfogva a kezemet a fejét a vállamra hajtva köszönte meg.

- Ugye tudod, hogy én, tényleg szeretlek? – kérdeztem meg tőle.

- És te tudod, hogy mocskosan játszol? Nem ér, hogy még lelkileg zsarolsz is! Így is nehéz.

- Tudom! Pont az volt a célom hogy zsaroljalak!

- Itt lesznek neked a stúdió felvételek és a koncert is, amivel el tudod foglalni magad.

- És te mit fogsz tenni? – kérdeztem meg érdeklődés képen.

- Szerintem lenullázom apa kártyáit és próbálom majd magam én is elfoglalni.

-  És ha az enyémet nulláznád le?

- Jó próbálkozás, de nem vált be! – jelentette ki nevetve.

- Tudom, mert még mindig be van pakolva a bőröndöd!

 

Ha neki kell, ez a szünet téma nem tudok mit tenni, mert ha valamit ő eltökél azt véghez is. Ha itt akarnám tartani és szorosan magam mellett tudni csak azt érném el, hogy eltaszítom magamtól ellenkezőleg. Az biztos, hogy várni fogom őt vissza, és ha szeretné folytatni, akkor folytatni is fogjuk csak nem így. Viszont ha ellenkezőleg abba akarja hagyni én bár fájó szível, de elengedem, mert túlságosan szeretem ahhoz, hogy bántassam vagy őrületbe kergessem a szerelmemmel.