3. FEJEZET - 2. RÉSZ
Végig nevetve és vigyorral az arcunkon léptünk be a hangstúdióba. Céltudatosan mentünk, mint ha tudnánk, Leon épp merre van, pedig fogalmunk sincs róla hisz csak annyit beszéltem meg vele, hogy eljövők délután, de hogy melyik stúdió szobába lesz azt még ő sem tudta megmondani akkor. Mindenki úgy köszönt ránk a folyosókon, mint ha ezer éve ismertük volna a másikat pedig még soha életemben nem láttam őket. James-el más a helyzet, mert ő szinte heti rendszerességgel találkozik az itt dolgozókkal, még ha nem is vesznek fel egy dalt se. - Biztos, hogy ma beszéltétek meg a találkozót? – kérdezte meg James. - Igen biztos! Nem mondta melyik stúdió szobába lesz. De az is lehet, hogy közbe jött neki valami. – válaszoltam neki magabiztosan. - Akkor hívd fel, mert még a végén ki sül, hogy elnézted a tali napját. - Jó felhívom csak, hogy be bizonyítsam, hogy nekem van igazam! – a táskámba nyúlva kerestem a telefonomat, de mint ha eltűnt volna. A combomat tapogatva gondolkoztam hova rak