3. FEJEZET – 1. RÉSZ

Egy jó barát! A legjobb barát…
 

Jelenleg is lefoglalva magamat töltöm az utolsó órámat, amit még nem hivatalosan Kalifornia állam földjén töltök, mivel a gépem még nem landolt csak felette repül. A vártnál tovább nem maradtam New York-ban hiába a stúdió felújítása csúszik, 8 napot az elektromos vezetékek cseréje miatt, ami nem volt betervezve, de jó lesz kicsit vissza szokni ehhez az életemhez a munka előtt. Volt amúgy is elég időm elmélkedni elég sok is azon a témán, ami miatt valójában távolságra volt kényszerülve L.A - től. Imádtam távol lenni az otthoni gondoktól, de még is hiányzott pár dolog. Mondjuk Carlos vicces lépései beszólásai vagy James és persze Logan bénázása. Azt akartam meg tudni ezzel, hogy valójában szeretem e Kendall-t és komolyan vele akarok lenni vagy csak a hosszas se veled se nélküled kapcsolat fűz hozzá. Erre megkaptam a választ, amit még nem közöltem vele. Úgy tudom el voltak foglalva az album és koncert áradat miatt így nem lett volna helyes, ha csak közlöm vele mindent felborítva ezzel. Amúgy is volt elég gondom! Apa egy ne bánts, virág hisztis nőt vesz el, aki azt követeli, meg hogy anyának hívjam majd az esküvő után. Közöltem vele, majd ha a saját anyámat fogom úgy hívni, akivel nem beszélek, akkor fogom így szólítani. Szerintem agyára ment a botox vagy a sok smink. Úgy néz ki, mint póker a BATMAN filmből, aki épp rossz éveit éli. Tudom, hogy csak apa pénzére hajt és ez ügyben fel is világosítottam jó apámat, aki házassági szerződést köt majd, ne hogy elvigye a vagyona egészét az Abby-nek nevezet bohóc. Körülbelül ennyi történt velem, ami lényeges és szóra méltattok a távollétemről. Már tényleg alig várom, hogy végre meglássam a reptéri váróban azokat, akik a legjobban hiányoztak. Mint valami kisgyerek a játék boltban úgy bámészkodtam a varróban forgolódva, hogy megtaláljam azokat, akiket rég nem láttam. Hirtelen valaki hátulról átölelve emelt fel.

- Te híztál húgi? – a levegőbe emelve jelentette ki Carlos azt hiszem. Ő az egyetlen bátyám.

- Vagy csak gyúrnod kéne te kis aszott csenevész testű majom! – vágtam vissza miközben lerakott a földre. Álca ruhát húzva én simán felismerem, hiába vesz fel sapkát és szemüveget!

- Itt mindenki előtt agyaljalak meg ezért vagy elnézzem ezt most az egyszer?

- Elég csúnya lenen, ha megverne ennyi ember előtt egy csaj! Főleg, hogy rájön a nagyja hogy ki vagy! Főleg hogy kicsit sem feltűnő a napszemüveg! Szóval szeretnéd? – kérdeztem meg tőle.

- Na, jó megúszod, de csak most az egyszer. Na de most mennyünk szedjük össze fiúkat meg a motyódat is!

- És mi változott még nem voltam itt? – tettem fel a kérdést a bőröndömet átadva Carlos-nak hogy ő cipelje.

- A hír zárlat alatt, amit ránk is érvényesítettél sok minden nem változott pár. Igazából csak annyi hogy Izi meg az anya is Miami – ba költöztek egy időre még tart az ottani munkája.

- És Logan hogy viseli a táv kapcsolatot?

- Sehogy! Elég erősen mutatja, hogy túl van a csajon mivel Izi nem akarta azt is magával vinni. – nem tudom most ezt, hogy érti! Örül neki vagy letolja igazából? Majd meg tudom.

- Még valami?

- Semmi igazából!

- Akkor szinte nem maradtam le semmiről. Pedig azt hittem egy hétig szokhatom majd az új események következményeit, de ennyi is elég most.

- Meg elég lesz, hogy 4 vadállattal fogsz együtt lakni! Szokj ehhez hozzá.

- Nem takarítok utánatok főleg utánad nem! Bocs hogy ezt mondom, de néha nem tudom eldönteni, hogy egy disznó család nevelt e vagy genetikai zsákutca vagy az emberi faj számára. - hívtam fel a figyelmét a malac szokásaira.  Mondjuk úgy Carlos külön pakolási rendszer alapján rendezte be a szobáját. Magyarán lefordítva kupacokban áll a koszos ruha hallom.

- Azóta rendszeretőbb vagyok! Most már eljutnak a koszos ruháim a szennyes kosárig!

- 2 hetente?

- NEM! Amikor kell bele dobom a szennyesbe a ruhákat.

- Majd hiszem, ha látom. – vágtam rá.

Jutottam arra a pontra, hogy meguntam azt, hogy menekülök, és ezentúl nem fogok repülő jeggyel a kezembe menekülni és meguntam azt is, hogy turné áradatokban vesszek részt, csak hogy mentséget találjak miért is menekülők. Nyíltan fogok játszani most, már és ami a szívemen, a számon lesz bármire is jutunk Kendall -al. Rajta is múlik elég sok minden nem csak rajtam. Viszont olyan jó volt látni újra James-t és Logan-t akik kijöttek elém Kendall kivételével. Nem vártam, hogy itt fog várni a többiekkel fel voltam erre is készülve, de ez van, ezt kell szeretni. Hiányzik ugyan úgy, mint mikor elmentem, de valami még is megváltozott bennem iránta, amiért elmentem csak, hogy megtudjam és remélem ő is így rájött arra, mint én.  Félelem nélkül élveztem a haza utat a reptértől miközben a fiúk szórakoztattak engem. Mindenkinek volt mesélni valója arról merre járt és mit csinált ott. Elég sok jó kalandból kimaradtam, de majd bepótoljuk azt az időt, ami kiesett velük. A ház szinte gongot az ürességtől és a tisztaságtól.

- Látom nem vicceltél Carlos mikor azt mondtad, hogy rendszeretőbb lettél. – jelentettem ki miközben a csomagjaimat leraktuk az előszobába.

- Mikor hazudnék neked.

- Mondjuk most?  - tudom, hogy valamit eltitkol.

- Miről beszélsz? Én nem titkolok semmit előled el.

- Itt álltok mind a hárman, mint akik valamiről el akarják terelni a figyelmemet. Mit csináltattok?

- NA, jó! Én mondtam, hogy rájön. – szólalt meg James.

- Kendall-ről van szó! – jelentette be Carlos.

- Mi van vele? – kérdeztem meg.

- Csak hogy nincs itthon! Kb. mióta elmentél csak aludni jár haza és azt se mindig és a próbákra is csak beesik. Mi nem beszéltünk vele, de te megtehetnéd helyettünk. Szerintünk szerelmi bánata van miattad. – miért nem lepődöm meg azon, hogy nekem kell vele beszélnem.

- NEM! Én nem fogok utána rohanni és nem fogok helyettetek beszélni vele. Ti barátok vagytok így oldjátok meg ezt nélkülem az ilyen jellegű bajokat. Amúgy is van programom, amit nem akarok le mondani. Amúgy meg, ha annyira nagy szerelmi bánata van, mint mondjátok, itt lenne, mert tudta, hogy mikor melyik nap jövők haza és nem nekem kéne utána caflatni. Nem hiszem, hogy csak nekem kéne keresnem a másikat. – jelentettem ki. Nem csinálom végig ugyan azt, amit régen.

- De nem is vacsorázunk együtt, mint régen? –kérdezte meg Carlos.

- Annyira nem tart sokáig így együtt ehetünk, de nekem most rohanom kéne, mert elkésem. Tényleg James elviszel, engem kérlek?

- Persze. – válaszolta.

Nem vártam volna, hogy Kendall nem vár engem pedig megírtam neki hogy ma jövők és még sincs itt. Lefogadom, hogy nem felejtette el csak nem akar velem találkozni. Megértem én, de még is rosszul esik, ez nekem hiába mutatom, hogy tojok arra, hogy nem akar látni. Az nem zavar tulajdon képen hogy elfoglalta magát még én nem voltam itt viszont érdekelne, hogy mivel vagy kivel. Hisz azt mondta megvárja a válaszomat és engem is, ahogy én is tettem vele. Az el suhanó tárgyakat figyelve némán gondolkodtam! Mit csinálhatott még nem voltam itt? Vajon mi lesz az ő válasza? Remélem nem az ellentéte, ami az enyém. Akkor nagy galiba lenne a dolgok kapcsán.

- Min vagy így elgondolkozva? – kérdezte meg James.

- Azon hogy Kendall mit csinálhatott még nem voltam itthon.

- Hiányzott?

- Volt sok dolgom közben, ami kicsit lekötött, de nagyon hiányzott. Csak kicsit most elbizonytalanodtam a válasz kapcsán. Mi van, ha ő nemet mond én meg igen vagy fordítva?

- Még nem döntötted el? Mire volt jó akkor a távolság?

- Eldöntöttem csak hogy most mondtátok milyen azt hittem nem tudtok ezzel befolyásolni, de még is. Inkább annak kapcsán, hogy ő milyen.

- Akkor nem őt keressük most? – kérdezte meg rám nézve.

- NEM! És tereljük a témát!

- Akkor hova megyünk?

- A hang stúdióba. Beszélnem kell Leon-nal mikor tudunk dolgozni a dalán.

- Mikor beszéltétek meg ezt?

- Brooklyn nem volt messze és kellett az a vissza tartó erő hogy ne hívjam, fel vagy ne írjak neki.

-  Ezért inkább munkába fojtottad a vágyakozásodat!

- Pontosan! – vágtam rá.

- Erről még nekem se írtál igazából.

- Mert nem tartottam fontosnak hogy elmondjam. Egyébként is mi nem is beszéltünk hivatalosan. Nem tudhatja meg senki, hogy te amolyan életben tartó voltál. Ha te meg Leon, nincs akkor már az első hét után vissza jöttem volna. Te tanácsoltad, hogy húzzam ki valahogy. És te kezdted azzal, hogy te kértél tőlem lelki segély szolgálatot.– magyaráztam el neki.

- Jó ez igaz! Amúgy beszéltél Vanessza -val?

- Igen, de hajthatatlan Nem akarja újra kezdeni veled.

- Akkor jó, mert nem bírom a távkapcsolatokat már. Az oké hogy nem látom őt egy hétig, de hogy folyton forgat, kikészít. Nekem olyan kell, aki mellettem van!

- Akkor mind a ketten egyedül fogunk megöregedni!

- Majd én, elveszlek, ha nem lesz senkid és nekem se!

- Hülye vagy! – vágtam rá nevetve.

- Tudom! De ezért imádsz engem!

- Te vagy a legjobb barátom, akit csak kívánhatok. De elkeserítő hogy most a házból mindenki szingli státuszban van! Mi lesz így velünk? Azért remélem Carlos-t és Logan-t is elveszed, ha nem lesz senkijük, hogy már engem meg kérsz meg kapod őket is!

- Persze! Így szép lesz az életünk! De remélem, nekem nem mondasz nemet, mint másnak.

- Majd még meggondolom.

Jó végre James-el valóságosan is beszélni! Kicsit unalmas volt a több órás telefon beszélgetések és SMS csaták vele. Ha ő, nincs akkor biztos nem bírtam volna ki a távolságot Kendall-tól.