2. FEJEZET – 18. RÉSZ:MIÉRT NEM SZÓLT?
OLÍVIA Reggel arra ébredtem, hogy valaki beront a szobámba és kirántja a függönyt, úgy hogy pont a szemembe vágott a fény. - Ébresztő, mert elkésel. - Honnan? Egyáltalán ki vagy? - A válogatásról! Nincs olyan hogy nem mész el! - Kendall te vagy az? - Igen, de szed magad ráncba, mert profin kell kinézned. - De lemondtam tegnap este! Nem emlékszel? - Ja, tudom, de elvettem a telefonodat és írtam az illetőnek, akit hívtál a te nevedben, hogy elmész! - Hogy mi? Te normális vagy? - Ez még nem tisztázott dolog, de indulj. - De nem akarok! Úgy se kapom meg. - De legalább elmondhatod azt, hogy nem adtad fel! - Hagyj aludni! - NEM! Kelj fel! - Mit foglalkozol velem? Szakítottunk így nem kell, pátyolgatod. - Tudom, hogy szakítottunk, de nem tudok mit tenni, ha még mindig fontos vagy nekem és ezért meg teszem azt, hogy elviszlek arra a válogatásra. - Nem érted, hogy nincs esélyem? - Te meg azt nem érted, hogy nem hagyom, hogy itt henyélj, még más megka