Képtelen történetek egy lány naplójából.....

Döntés Képtelen vagyok....   Olívia A park melletti parkolóban sétálgatva, várva a megoldást. Elfutottam a leánykérés, elől mert rettegek. Teljes káosz van most a fejemben. Mit gondol Kendall is? Majd igent mondok, csak mert egy gyűrűt dug az orrom alá és elalélok tőle? Vágyom a családra, de még nem most. Azt se tudom, mit kezdjek az életemmel ő meg ilyenekkel bombáz engem.  Meg se hallja mit mondok neki! Elvileg Jamesnek itt kéne lenije, hogy valahogy haza jussak, de még mindig nem ért ide. Minél hamarabb haza akarok jutni és elbújni a szobámban, hogy ne zaklasson senki több gonddal ma. Amint erre gondoltam egy autó állt meg előttem és lehúzta az ablakot. - Itt rendeltek Taxit? ~ James mosolya és vicces humora sem tud felvidítani. - Nincs most kedvem ehhez. Vigyél, haza kérlek. - Ha az ösztöneim nem csalnak, akkor megint Kendalla vesztél össze! - Nem vesztünk össze! - Akkor miért vagy ilyen? - Mert. Tudod ez túl hosszú! ~ Beszálltam az anyós ülésre és bekapcsoltam

 Válasz nélkül! KENDALL Olívia az egyik pillanatban még a gyűrűt nézte majd a szemembe nézet, de láttam, hogy nem jönnek ki szavak a száján. Lehet, hogy elsiettem a témát? Miért nem mond semmit és miért látom, rajta hogy retteg bármit is mondani nekem. - Olívia kérlek, mondj valamit! - Nekem ez nem megy... – Csak meredt rám miközben lassan hátrálni kezdett és elfutott. Most komolyan faképnél hagyott? Tudom ledöbbentő kérdéssel álltam elő, de akkor sem kéne elrohannia így. Ha nemet mondott volna is felfogom, nem csak elrohan. Talán csak időt kellene hagynom neki hogy, gondolkozzon rajta és meg eméssze. Nem is gondolkodtam rajta igazán csak ezt tartottam a legjobb ötletnek, hogy kimutassam, hogy szeretem és komolyan gondolom a vele kapcsolatos életemet. CARLOS A másnaposság miatt még mindig szenvedtem így elvetettem minden olyan dolgot, ami nagy erőfeszítést igényelne az én részemről. Néha voltak hányingeres perceim és a fejfájás gyötört így csak a tévé előt