Fejezet- 16. Rész: A pók miatt volt minden.

CARLY:

Így bele gondolva nem volt jó ötlet bántanom Olíviát csak hogy elborult az agyam és nem tudtam mit csinálok! Annyira féltékeny lettem Olíviára hogy ilyet tettem. Az esti otthon programom az volt hogy ültem a nappaliban és hallgattam a szüleim ordibálását amit jogosan érdemeltem ki! Az ordibálásnak a csengő vettet véget. Mikor apa kinyitotta az ajtót nem hittem a szememnek! Kendall állt az ajtóban.
 Engem kereset mert beszélni akart velem!

 Gondoltam azért amit ma tettem. Ki mentem a ház elé hogy a szüleim ne hallják azt hogy miket vág majd a fejemhez Kendall!

- Kendall mielőtt el kezded a kiabálást hagyd mondjam el hogy nagyon sajnálom és holnap reggel első dolgom lesz hogy bocsánatot kérek Olíviától.
- Ez nem fog menni mert 7 óra múlva indul.
- Akkor át megyek és bocsánatot kérek most.
-Még szép hogy azt teszed de előtte beszélnünk kell!
- De most szeretném.
- Végig fogsz először hallgatni!
- Rendben.
- Nem értem mire volt ez jó? Olívia nem tett semmit és te meg ezt tetted! Mi okod volt erre?
- Féltékeny lettem! Láttalak titeket ahogy csókolóztok és elborult az agyam! Nem tudom mi ütőt belém mikor azt hittem hogy ez megoldás.
- Ja én is így hiszem hogy ez nem jó megoldási módszer!
- Tudom és most már azt is hogy semmi esélyem arra hogy újra kezdjük.
- Azt nem mondta!
- Akkor meg bocsájtasz? De miért? Hisz amit ma tettem az elfogadhatatlanan!
- Tudod beszélt velem egy jó akaród és azt tanácsolta hogy bocsássak meg neked!
- De ki volt az? Csak nem Izi?
- Nem ő volt! Olívia volt az.
- De én őt bántottam és most fel is jelenthetne engem! Miért tette ezt?
- Azért mert ő ilyen! Nem haragszik rád inkább magára mert hagyta magát. Azt mondta hogy azért tetted mert szeretsz engem. Így van?
- Igen így?
- Akkor miért szakítottál velem? Mi nem volt jó akkor ami most már jó?
- Rá jöttem hogy szeretlek ami nem akart múlni hiába akartam felejteni mással.
- Szeretlek én is! De akkor is nagy bajban vagy! Még nincs semmi el döntve! Sokára fogok megbocsájtani neked!
- Tudom!
- De egy pár feltéttelem van!
1. Mindent el mondunk egymásnak!
2. Nem rendezel több féltékenységi jelenetet és nem versz meg több embert aki fontos nekem!
3. Ha csak egy rossz húzásod van ismét vége az egésznek.
- Fel fogtam és törekedni fogok arra hogy betartsam.
- Remélem is!
- Akkor mehetek bocsánatot kérni?
- Igen de Carlos nagyon pipa és a többiek is!
- Gondolom de akkor is át megyek!
- Rendben van!

KENDALL:

Carly át jött velem és a fiúk nem tetszésüket rögtön ki mutatták főleg Carlos és James. Carlos teljesen ki volt még mindig akadva.

- Minken jöttél talán hogy be fejezd azt amit abba hagytál ma délben? Nem ártottál még eleget a húgomnak?

- Tudom hogy mérges vagy rám de bocsánatot akarok kérni Olíviától.
- Szerinted hagyom hogy találkozz vele a ma történtek után?
- Csak bocsánatot akarok kérni tőle. Akkor beszélhetek vele?
- A válaszom egy nagy büdös nem! Mit képzelsz? Rá támadsz a húgomra utána meg az mondod neki sajnálom hogy be törtem a fejed meg az orrod de legyünk barátok?
- Tudom hogy nem ez volt a világ legjobb döntése de akkor is meg bántam akárminek is állítasz be engem. Tudom hogy egy szemét dög vagyok de be láttam és jóvá akarnám tenni!
- Akkor hagyd hogy Olívia is betörje a fejed és az orrod!
- Meg teszem ha ez kell csak kérlek hagyd hogy beszéljek vele.
- Sajnos nem tehetem mert most alszik és nem akarom hogy fel keljen mert holnap hosszú lesz neki!
- De csak egy perc lenne!
- Egy percbe nem lehet bele sűríteni egy ilyen dolgot! De a válaszom továbbá is nem szóval én megyek és alszok.

Carlos fel ment a lépcsőm és vissza se nézet csak az ajtó csapódást hallottuk! Carly azt hitte hogy nem fog tudni bocsánatot kérni majd Olíviától de hirtelen ott állt a lépcsőn.

OLÍVIA:

Le mentem az emeletről mert eszembe jutott hogy lent van a kedvenc cipőm amit vinni akarok meg a kabátok és pólók is amik a szárítóban vannak amikor Carlyt pillantottam meg.

 

- Te mit keresel itt?
- Bocsánatot szeretnék kérni és meg köszönöm azt hogy tanácsoltad Kendallnak hogy béküljön ki velem.
- Nem a te érdekedet néztem hanem az övét és hogy boldog legyen.
- Vala hogy sejtettem! De akkor is sajnálom azt ami ma történt.
- Akkor jó ez is tisztázva van de most megyek és pakolok tovább.
- Segítsek?
- Köszi de boldogulok egyedül is!
- Hagyd hogy segítsek neked.
- Mondom hogy nem kell. El boldogulok magam is. Te már eleget tettél ma értem már úgy hiszem.
- Igazad van!
- Akkor én megyek a cuccomért és pakolok tovább.

Be mentem a fürdőbe és ki pakoltam a szárítóból mikor James be jött hozzám.

- Azt hittem már alszol!
- Bőröndöm nem pakolja be magát így nekem kell!
- Ez igaz! Segíthetek neked?
- Biztos akarsz segíteni?
- Igen csak mond mit kell.
- Akkor gyere és segíts nekem össze rakni a laptopot és a többi cuccot ami fent van a nagy káoszban.
- Rendben! Add azt a kosarat majd én fel viszem.
- Tessék akkor!

James fel cipelte a teli kosár ruhát még én a cipőket vittem! Le rakta az ágyra a kosarat és el kezdte el pakolni a laptopomat.

- Azért fogsz még velünk beszélni ha el utazol?
- Persze hogy fogok! Ott van az internet és majd web kamerán is láthatjuk egymást minden este!
- Remélem is! Ha vissza jössz akkor még egy nagy bulit is tartunk neked.
- Az király lenne.
- Tudom mert én fogom szervezni neked!
- Akkor nem fogok csalódni remélem!
- Hát reméljük.
- Mit kell még be pakolnom?
- Szeretsz ruhát hajtogatni?
- Nem nagyon de most az egyszer kivételt teszek.
- Akkor azt a kupacot kell meg csinálnod amit az ezüst bőröndbe kell be pakolni.
- Oké!
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Nem voltam durva Carlyval?
- Nem szerintem sőt még durvább is lehettél volna vele.
- Ez nem az én stílusom.
- Meg érdemelte és még többet is meg érdemelne.
- Mesélnél nekem a kapcsolatukról?
- Minek akarsz róla hallani?
- Nem tudom csak kíváncsi vagyok!
- Hát Kendall először nem szimpatizált vele de később nagyon jóban lettek és el kezdtek randevúzgatni majd jött a többi még Carly 2 hónapja ki nem jelentette hogy vége és az első pasival össze jött akivel csak tudott!
- Kendall hogy viselte?
- Hát eléggé rosszul és nagyon nehezen viselte azt hogy látja Carlyt egy másik pasival.
- Gondolom milyen lehetett neki.
-Hát nem volt könnyű de túl volt rajta vagy is azt hittük. Tényleg miért segítettél nekik?
- Mert Kendall szereti még mindig és én csak javasoltam neki nem parancsoltam rá! Ez az ő döntése volt!
- Hát az biztos hogy én nem fogom pátyolgatni Kendallt ha megint szét mennek!
- Én sem fogom! De hát ha ő neki az igazi.
- Ki tudja!
- Na én végeztem ezzel a bőrönddel már csak az van amit te pakolsz!
- Akkor segíthetsz nekem.
- Rendben akkor abba mennek a kabátok és a pólók.
- A cipők hova rakod?
- Tényleg azt is be kell! Kösz hogy mondtad mert itt hagytam volna!
- Elég gáz lett volna a mezítláb mászkálnál! Még a végén a talpadba áll valami!
-Annyira nem vagyok hülye! Na de akkor táskát is vinni kéne!
- Akkor rakd egybe a cipőkkel!
- Ez jó ötlet! Okosabb vagy mint hittem.
- Te butának tartasz?
- Nem csak valljuk be nem vagy egy észlény!
- Vond vissza vagy különbem!
- Különben mit teszel?
- Nem kapsz ajándékot tőlem!
- Kapok ajándékot?
- Már nem!
- Akkor már mindegy!
- Na jó nem! Kapsz nyugi!
- Mi az?
- Mindjárt hozom!

James kiszaladt a szobából és mikor vissza jött egy kis dobozt tartott a kezében. Ki bontottam és egy karkötő volt benne!

- Ezt mire fel kapom?
- Hogy legyen valami kabalád!
- Ez tényleg jó ötlet volt!
- Nekem is van kabalám mert babonás vagyok.
- Neked mi a kabalád?
- Egy kőr király.
- Egy kártya lap?
- Igen! Eddig be jött nekem!
- Remélem nekem is be jön.
- Azt én is.

Nagyon aranyos volt Jamestől a kabala karkötő. Teljesen le nyűgözőt vele. Nagyon tetszek a karkötő ezért rögtön fel is vettem. James el mondta hogy lehet rá rakni még több csüngőt az emlékek miatt.
Teljesen jól mulattunk pakolás közben. Nagyon sokat beszéltünk és észre sem vettük hogy hajnali egy óra volt.

- Nézd már 1 óra múlt!
- Hát te már nem fogsz csak a gépen aludni.
- Az biztos. Ki jössz a reptére?
- Persze hogy ki!
- Köszi.
- Szívesen bármikor.
- Majd meg hálálom neked!
- Elég ha meg kapom a csoki tortát amit ígértél nekem a koncerten.
- Azt hittem el felejtetted már!
- Viccelsz velem? Carlossal már csorog a nyálunk rá!
- Majd meg kapjátok ha haza jöttem.
- Remélem is! De dupla csokisat szeretnék.
- Meg toronyórát lánccal! Ne légy mohó!
- De már csorog a nyálam rá!
- Ha lenne még elég időm akkor most rögtön meg csinálnám.
- Akkor mire vársz még?
- De már csak 2 órám van és Carlos fel kell és indulunk.
- Segítek csak csináld meg.
- Nem is tudom.
- Kérlek! A pakolás már kész és aludni sem fogsz tudni.
- Rendben van de még 1-2 dolgot be kell rakni.
- Majd ha kész a torta akkor meg csinálod.
- Akkor gyere és segíts nekem.

Le mentünk a konyhába és neki álltunk meg csinálni a csokis tortát.
Nagyon élveztük a sütést. A torta készítése mondjuk hamar ment de a máz megcsinálása bajosabb volt.

JAMES:

Olívia megcsinálta a tortát ami nagyon finom volt. 

Mivel Oli nagyon parázott hogy valami itt marad megint át nézet minden szobát.
Én mondtam neki hogy már mindent be rakott. Nagy nehezen át nézet minden egyes szobát és szekrényt ahol csak cucca is lehet.

- Meg nyugodtál?
- Kicsit. De várj hol a naplóm és a zene füzetem?
- Milyen naplód?
- A naplóm! Abba írom a dolgaimat! Neked nincs?
- De van csak jól el dugtam és nem tudom hova!
- Az szép akkor.
- Ne gúnyolódj! De nézd csak itt a naplód!
- Ad vissza!

Magasra tartottam a naplóját ahol nem éri el és bele olvastam. Az a rész amit olvastam egy fiúról szólt akit nagyon kedvel és szeret vele énekelni!

- Kiről is szól ez a rész?
- Nem mindegy? Kérem vissza!
- Várj itt a neve!
- Ne olvasd el!
- A neve pedig! Herceg? Milyen név ez?
- Hát nem az igazi neve!
- Akkor ki az?
- Addig állj fél lábon még el mondom neked!
- Akkor kénytelen vagyok tovább olvasni!
- Nem!

Ki kapta a kezemből és berakta a bőröndbe és le lakatolta.

- Ez most komoly? Lakat a tatyódra?
- Igen! Nem gondoltam hogy kell de te ezt meg cáfoltad!
- Jó nyugi nem mondom meg senkinek!
- Még szép! Én is tudok egy két dolgot rólad!
- Mit?
- Hát tudod ha Carlos meg tudja azt az egy csókot akkor kinyír téged!
- Nem mered!
- De merem! Ha be vallottam a Kendalleset akkor már meg se fog lepődni!
- Gonosz vagy!
- Ezt már sokszor hallatom szóval mondj újat!
- Akkor elvetemült vagy!
- Na látod hogy megy ez!
- Tudom! Tudod mit kívántam meg?
- Nem!
- Együnk még egy szelet csoki tortát és fagyit!
- De én csak kicsit kérek mert még el kell készülnöm és fél óra múlva ébred fel Carlos.
- Sima ügy!

OLÍVIA:

Le mentünk és ettünk egy fincsi szelet csoki tortát vanília fagyival és kakaóval.

 Egyszer csak motoszkálást hallottunk a lépcső felől. Fox jött lefele a lépcsőn Izi szét tépet pólóját húzva maga után.

- Na ez fog még nekem hiányozni!
- Fox meg a szakadt póló?
- Igen! Annyira aranyos ilyenkor!
- Tudom! Én is imádom ezt a kis majmot! Biztos ki kell mennie! Ki viszem sétálni gyorsan.
- Mehetek?
- Tényleg akarsz jönni?
- Igen! Azt mondtad gyorsan ki viszed és akkor én is megyek.
- Gyere ha akarsz.

Fox mint aki bolond gombát evet volna szaladgált körülöttünk. Csak az utcába vittük ki. Mikor vissza értünk egyből készülődni kezdtem. Lezuhanyoztam gyorsan és hajat mostam. Mikor már megszárítottam a hajamat csak át vasaltam gyorsan hogy ne legyen nagyon hullámos. Valami nagyon király ruhát választottam ki még ez este amit majd fel veszek az útra. Mivel csak a csomagokat fogom tudni le rakni a lakásba és rohanom is kellesz fotózásra majd megbeszélésre muszáj voltam valami normális cipőt keresni. Mikor már kész voltam valaki be kopogott. Madison jött be a szobámba.

- Már fent is vagy bogaram?
- Nem is feküdtem le.
- Egész este fent voltál?
- Igen!
- Mit csináltál?
- Pakoltam a bőröndbe Jamesszel meg csoki tortát csinálunk és kutyát sétáltattam.
- Mozgalmas volt az estéd!
- Hát eléggé!
- Fáj még az arcod?
- Sajnos igen! De szerencsére a smink eltünteti!
- Adok neked egy krémet ami segíti a gyógyulást.
- Köszönöm szépen.
- Adni szeretnék valamit ami emlékeztet téged arra hogy mindig haza várunk.
- Köszönöm szépen.
- Hallottam Jamestől hogy ő mit vet neked és vettem rá neked egy csüngőt. Látom már viseled is! Nincs rajta sok dolog még.

- Jaj köszönöm szépen! Hát az tény hogy nincs rajta!
- Szívesen bogaram!
- Miért foglalkozik velem ennyit?
- Mert olyan vagy mint ha a lányom lenné. Boldog vagyok hogy ilyen lehetősséged van amit az élet kínált neked.
- Nagyon jó de félek is.
- Mitől?
- Sok mindentől de most hogy másfél órám sincs a gépem indulásáig így attól hogy nem fogok megfelelni.
- Tudod én sok emberrel szoktam találkozni akik így gondolják. Tudod mit szoktam nekik mondani?
- Ha nem megy ad fel és menny haza!
- Nem ezt! Ez soha nem megoldás! Mindig törekedj arra hogy te légy elégedett azzal amit csinálsz! Ne foglalkozz mit mondanak mások.
- De ha ők tesznek engem naggyá?
- Akkor sem! Lesz mindig egy. Ember a sorban akinek tetszel és ki áll majd melletted!
- Ez sokat segít nekem. Már is jobb.
- Azt mindjárt gondoltam! Na de akkor gyere és vigyük le a cuccaidat és búcsúz el mindenkitől.
- Inkább még vissza jönnék majd egy kicsit.
- Ahogy szeretnéd!

Le cipeltük a bőröndöket és a 2 nagy sport táskát.

 Vissza mentem a szobámba és elbúcsuztam a kilátástól ami a legjobban fog hiányozni nekem. Egyszer csak Carlos loholt be az ajtón.
-Indulhatunk?
- Persze!
- Akkor irány a kocsi mert félek hogy dugó lesz az autópályán.
- Akkor mire várunk?

Vissza néztem még utoljára és becsuktam az ajtót. Az bejárati ajtónál James és Carlos na meg Logan várt. Izi és Madison a konyhából jöttek elő és könnyes búcsút vettünk egymástól. Még látjuk egymást nyugtattam meg őket. Ahogy el indult az autó integettem Izinek és Madisonnak. Úton voltam már a reptére mikor Logan kérdezett valamit.

- Mindenkitől elbúcsúztál?
- Igen mindenkitől!
- Kendalltól is aki fent aludt?
- Tőle nem!
- Vissza forduljunk?
- Nem szándékos volt!
- Miért?
- Mert Carly féltékeny lesz.
- Ez hülyeség.
- Már mind egy!
- Nem fogod meg bánni?
- Nem! Akkor sem ha lezuhan a gépem!
- Ilyet ne mondj mert el sem engedünk.
- Számításba jöhet ez is!
- De nem fog!

Kicsit a frászt hoztam a többiekre de meg érte mert láttam hogy hiányozok majd nekik! A reptére érve félelem uralkodott el rajtam. Remegett kezem lábam és levegőért kapkodtam. Carlos nem tudta mi a bajom.

- Rosszul vagy Oli?
- Nem tudom csak alig kapok levegőt. Félek! Nem akarlak itt hagyni!
- Tudod mit! Akkor majd meg látogatlak párszor és te is minket!
- De akkor sem vagyok rá képes! Nem akarok el menni!
- De ez egy vissza nem térő alkalom! Akkor miért vállaltad el?
- Tudom és szeretnék menni de ti azt sem akarjátok hogy itt maradjak! Egyszer sem mondtátok hogy ne mennyek!
- Már hogy ne akarnánk hogy itt maradj! Azért nem marasztaltunk hogy te a saját utadat járd!
- Akkor tényleg nem baj ha el megyek?
- Nem baj! Kell neked ez az utazás! Nem minden nap lehetsz sztár.
- Tudom!
- Mi vissza várunk és ha vissza jössz bepótolunk minden egyes napot amit elhalasztottunk.
- Akkor biztos vissza fogok jönni!
- Remélem is! Na akkor minden meg van?
- Minden! De akkor én megyek és becsekkolok!
- Biztos minden rendben lesz?
- Persze! 20 perc múlva indul a gépem. De hívlak ha oda értem.
- Nem is tehetsz más hogy mert akkor én hívnálak!

Meg öleltem Logant majd Jamest! Carlos majdnem elsírta magát a búcsúnál! Én már bőgtem! Egyszer csak megszólalt a hívó!

A New- Yorkba induló 4 órási gép utasai meg kezdhetik a beszállást a B2- es kapunál.

- Ez nekem szólt.
- Légy jó kislány!
- Az soha nem leszek!
- Csak próbáld meg! Hiányozni fogsz húgi!
- Te is nekem bátyó! Majd beszélünk még ma!
- Majd este hívlak is!
- Rendben! Akkor sziasztok! Puszilok mindenkit.
- Át adjuk!

Ahogy távolodtam a fiúktól rátört még jobban a sírás. Még utoljára vissza néztem és láttam hogy integetnek kézzel lábbal nekem.

 Ahogy be sétáltam az átjáróba eltűntek. Ahogy elfoglaltam a helyemet kaptam egy üzenetet. Kendall írta. Mikor meg akartam nézni a sztyuárdesz oda lépet hozzám.

-Kérlek kapcsold ki a telefonodat.
- Csak meg nézem az üzenetet amit írtak nekem!
- Sajnos nem lehet! Mindjárt felszállunk és a telefon jele zavarja a gépet!
- Akkor máris ki kapcsolom
- Köszönöm szépen! Esetleg kérsz valamit a felszállás után?
- Egy narancs levet és mogyorót.
- Rendben akkor nem sokára hozom.
- Köszönöm.

Nagyon érdekelt hogy Kendall mit írt de inkább akkor fogom meg nézni mikor otthon leszek. Amikor felszálltunk már hivatalos lett hogy elhagytam L.A földjét. Az ablak mellet ültem és zenét hallgattam az iPodomon. 

Pár számot Izi rá tett amit a fiúk énekelnek. Még soha nem hallottam azokat a számokat amiket hallgattam. Annyira bele merültem a zenébe hogy elaludtam. Akkor keltem fel mikor egy idegen fiú bökdösni kezdet. Egy töpszli fiú volt aki KB. 9 éves lehetett.

- Mi bajod van? Nem látod hogy aludtam?
- Bocsánat néni! Nem tetszett látni a nagy tarantula pókomat ami kimászott a terráriumából?
-Egy pók? Jézusom hol van?
- Meg is van! Ott mászik a néni fején!

 Ki ugrottam helyemről és sikítozva mondogattam hogy SZED LE!!! SZED MÁR LE!! Annyira táncoltam és ordibáltam hogy egyszer csak neki szaladtam valakinek! Hát az ütközéstől padlót fogtam úgy hogy le fejeltem még a szék karfáját is. Csak 15 másodpercre vesztettem el a józan eszemet és már is padlót fogtan! Ez nagyon gáz! Mikor ki nyitottam a szememet egy barna hajú fiú állt felettem. Homályosan láttam ezért nem tudtam ki az.

- Jól vagy? Nem lett bajod? Sajnálom hogy az útba álltam.
- Semmi baj! Én bolondoztam neked majd a széknek.
- De az én unoka öcsém miatt! Sajnos én buzdítottam rá csak nem hittem hogy nem az első osztályon csinálja de ezt majd meg beszélem vele.
- Semmi baj csak még mindig homályosan látok.
- Szerintem minigyárt jobban leszel.
- Várj már jobb is! Már láttak.
- Akkor jó!
- De hagy mutatkozzak be. Én Olívia Pena vagyok.
- Szia én meg Harry Styles vagyok.

- Azt a .... Te az One Direction tagja vagy!
- Igen az vagyok. A te neved viszont nagyon ismerős. Nincs egy Carlos Pena nevű testvéred?
- Nekem? Á dehogy!

Nem akartam el mondani neki az igazat ezért hazudtam neki.

- Pedig hasonlítasz rá! A szemed és a mosolyod is nagyon hasonlít rá.
- Ez hülyeség! Nekem csak egy nagy beles bátyám van aki imádja az édességet.
- Jaj ne hazudj tudom ki vagy!
- Honnan?
- A koncerten fent voltál a színpadon és egy csomó kép készült rólad mikor Carlos a mikrofonba ordította hogy üdvözöljétek az én kis húgomat aki nem más Olívia Pena! Na innen tudom!
- Akkor lebuktam.
- Csak egy kicsit! Minek mész New- Yorkba?
- Hát csak tudod mászkálok erre is meg arra is!
- Hazudsz mint a vízfolyás! Ja és azt is láttam hogy kergetőst játszottál Jamesszel. Akkor mi az igazság?
- Akkor le buktam! Valójában egy szerződésen úton vagyok és ha jól megy akkor főszerepet kapok egy sorozatban. És ha leszálltam mehetek is egy tucat producer elé énekelni!
- Akkor te is öröklő típus vagy!
- Az milyen?
- Hát hogy öröklöd a család jó tulajdonságait. Én is így lettem híres!
- Azt hittem a Brit X- faktorral lettél az meg az 1D-vel!
- Igen de az nem lett volna lehető ha nincs hangom.
- Hát az biztos!
- Neked mi dolgod van New Yorkban?
-Az unoka öcsémet viszem vissza a családjának!
- Túl komisz?
- Nem dehogy! Na jó igen de nem azért! Suli van neki! Így is több mint 3 hetet hiányzott mert nálunk töltötte azt az időt.
- Akkor de jó lehetett neki! De kérlek ne enged a közelembe többet.
- Nyugi nem fogom csak ha nem kéred!
- Meddig leszel New Yorkban?
- Egy hónapot! Utána sajnos vissza kell mennem a lemezen dolgozni meg a koncertek is ott vannak.
- Biztos élvezed.
- Nagyon jó! Én személy szerint a turnékat szeretem! Utazunk és még jól is érzem magam szóval ez az én pályám.
- Biztos nagyon izgi lehet.
- Az is! Tényleg nem jössz át az első osztályra hogy ott folytassuk a beszélgetést?
- Nem oda szól a jegyem így itt kell maradnom.
- Az nem gáz! Gyere csak nyugodtan!
- Ezt nem tiltja a szabály?
- Azok azért vannak hogy meg szegjük!
- Hát akkor egy szabály szegővel állok szemben.
- Te még soha nem szegted meg a szabályokat?
- De igen! Elég sokszor még többször is mint kellet volna! De én jó útra léptem 2 hete!
- Akkor vissza eső vagy?
- Nem! Nem szegtem szabályt azóta vagyis annyit!
- Akkor még egy nem a világ vége.
- Talán nem de mi van ha meg látnak?
- Akkor majd én meg védelek.
- Rendben de csak ezt az egyet és többet nem fogok!
- Értettem! A gépen csak ezt az egy szabályt szeged meg!
- Kiforgatod a szavaimat!
- Na akkor ne dumálj és gyere.

Meg fogta a kezem és maga után húzott. A táskámat és a cuccaimat majdnem ott hagytam annyira siettette. Amikor le ültette a székbe csak mosolygott rám. Csak bámult engem én meg frászt kaptam mellettem meg a kis kölyök ült aki a pókjával játszott aki tényleg létezett..