1.Fejezet-3. Rész: Ismerkedés L.A-ben!

Olivia:

Sok ember van úgy, hogy más lenne, mint aki de én nem! Ez az egész költözési mizéria kezd rádöbbenteni, hogy más képen is élhetek, mondjuk, békességben a többi normális emberel például Izivel! Ahhoz képest, hogy egy üres agyú libának hittem elég jó fej, mert segít nekem beilleszkedni a városba és már nem is idegesít engem annyira a saját bátyám, mint azt hittem volna! Vannak bennem még olyan érzések, amit persze még nem adnék ki magamból! Olyan furcsa hogy Én vagyok most a középpontban, amit eddig kerültem, mert elég nehéz gyerekkorom volt! Apa mindent meg adott anyagilag, de lelkileg, nem ami nagyon hiányzott és azt hittem, hogy ha lázadok, akkor meg kapom, de nem mert ezzel csak azt értem el, hogy különc lettem és most ezen változtatni akarok! Nem leszek mostantól az a fura csaj, akire újjal mutogat a többi ember, hanem az, aki bennem van és már mélyen egy lyukba száműztem a lelkem egy ki szegletébe láncokra verve! Gondoltam becsatlakozom én is a városnézési túra hangulatába! Izi mellettem ült az autóban és nyomta a fiúkkal a zenét! Izi rám nézet és én szóba álltam vele magamtól!

- Mi az? Van valami az arcomon, hogy engem nézel?

- Nem csak te mosolyogsz!

- Ja, bocs akkor visszaveszem a rendes arcom /Vágtam gyorsan egy grimaszt!/

- Ahhoz képest, hogy milyen voltál apukád meséje szerint! Ahhoz képest az ellentéte vagy annak a lánynak, akit mindenki idegesen várt!

- Hát apa nem hazudott, mert olyan is vagyok!

- Akkor hogy vagy ilyen jó fej?

- Úgy hogy más akarok lenni, mint aki voltam! Utálom azt, aki most vagyok, inkább leszek a nyugis Oliv! De szólj rám, ha visszatér az undok csaj, akivel ijesztgetek titeket!

- Nyugi te leszel az első, akinek elmondom!

- Akkor mit szólsz, ha elmegyünk vásárolni és veszek neked egy jó kis ajándékot?

- Azt hogy Kendall állj meg, mert megyünk vásárolni! Ja és ad ide kártyádat, mert ruhát akarok vásárolni magamnak!

Kendall kicsit akadékoskodott Izivel de oda adta neki!

- Te nem kérem e el Carlos kártyáját?

- Nem nekem van sajátom! Apa mindig rak, rá költőpénzt én meg mindig beosztom, így elég sok van rajta! Nekem ez a zsebpénzem, ami nem is tudom talán akkora, hogy egy hónapig megállás nélkül vásárolhatnék akkor sem fogyna el!

- Király akkor te fizeted az ebédet!

- Meg beszéltük te meg mutatod a helyeket!

Elindultunk a butik soron és mindent végig néztünk! Sok mindent fel is próbáltunk és meg is vettük!

 A fiúk is jöttek, de nem tudom minek, hogy nyavalyogjanak? Logan a meleg miatt! Carlos a séta miatt! Kendall meg az idő miatt! James meg élvezte a vásárlás örömeit, mert Izi elmondása szerint James ilyenkor lánynak érzi magát és annyi ruhát vesz, amennyit csak tud! Én csak nevettem, a három nyávogóson! Folyton nyafogtak és haza akartak menni, de én kezdtem magam jól érezni egészen addig a pillanatig! Izit körbe állta egy csaj banda és piszkálni kezdték! Na, nem hagyhattam ezt és közbe léptem! Ki derült, hogy egy Taylor nevű csaj kezdte, aki már a suliban is piszkálja Izit! Oda mentem Izi mellé!

- Hé Izi van valami baj talán ezekkel?

- Te ne szólj bele! /Szólalt meg a fő gonosz, aki Barbie babának érezte magát és tippi topogóban illegette magát!/

- Tudod meg tenném, de nem szeretem, ha egy magad fajta mondja meg milyen a másik!

- Hé, te pálcika szed a lábad és hagyd az igazi nőket érvényesülni vagy különben!

- Különben mi lesz? Jaj, bocs nem tudod, mert annyira kiszívta a hidrogén a hajad, hogy agykárosodást szenvedtél ettől? Inkább kopj le, mint a festék a hajadról!

- Ki vagy te egyáltalán?

- Semmi közöd hozzá! De most mi vásárolnánk, úgyhogy sicc, pláza cica, ja és vidd a pláza nyulakat is!

- Ezzel még nincs vége! Izi ezt még meg bánod!

- Kuss, a neved és gurulj haza tapló falvára!

Csak pislogott Izi hogy mit csináltam!

- Te beszóltál Taylornak!

- Kinek?

- A csajnak, aki belém kötött!

- Jaj, bocs a barátaid voltak?

- Nem!  Utálom, mert a suliban hercegnőnek hiszi magát, mert ő a leg gazdagabb a suliban!

- És Te meg Kendall Schmidt húga vagy!

- De akkor is! Ezt hétfőn tuti meg fogja torolni!

- Nem fogja, mert hahó, én is oda járok! Na, látod, hogy valamire jó ez a lázadó Olivia énem! De vásárolni jöttünk és nem erről a tehénről beszélni!

- Rendben, de meg tanítasz engem hogy olyan legyek, mint te!

- Mire? Hogy kell az ilyeneket leszerelni?

- Igen!

- Kis tündérke benned is benned van, csak még nem kellet használnod annyiszor, mint nekem! De ha nagyon akarod, segítek egy kicsit! De senkinek nem mondhatod el!

- Jövök, neked egyel!

- Vigyáz, behajtom majd!

Annyit vásároltuk, már hogy alig álltam a lábamon mikor haza értünk! Lefeküdni nem tudtam, mert az ágyam még mindig tocsogott a víztől! Estére tuti nem szárad meg én meg nem tudom, hol aludjak! Izi felajánlotta, hogy aludjak az ő szobájába és tartunk egy pizsama bulit! Bele mentem, mert legalább van hol aludnom este! Izi ennek örömére körbe vezette engem a házban! Meg mutatott nekem minden szobát és minden ház sarkot is! Az utolsó szoba volt a zene szoba! Egyből bele szeretem a zongorába, ami ott állt! Izit hirtelen az anyukája hívta a konyhába én meg ott maradtam csodálni tovább azt a szép zongorát!

 Oda sétáltam és leültem elé! Néhány billentyűt lenyomtam rajta és a sajátomra emlékezettet, amit New Yorkban hagytam! Elő vettem a zene füzetem, ami mindig nálam van a derekamhoz dugva! Ki kerestem az egyik számot, amit még 2 éve írtam! El kezdtem játszani és közben gondolkodni a szövegen! Csak úgy jött a szöveg, és énekeltem egy kicsit közben, ahogy játszottam a zongorán! Mikor végig zongoráztam a számot egyszer csak tapsot hallottam magam mögül! Mikor meg fordultam ott állt Kendall!

- Nagyon szép volt! Ki írta?

- Köszi! Én írtam, de eléggé rossz meg a hangom is hamis!

- Nem dehogy is! Csodaszép a hangod és a szám egyszerűen csodálatos volt!

- Jaj, ne már! Csak viccelsz!

- Én? Nem! Gondolom hallottad már anyukám 2-dik szabályát! Ne hazudj!

- Ja, szóval itt mindenki betartja! Én úgy gondoltam, hogy csak egyet fogok!

- Igen? Én melyiket?

- Amelyik nem rám vonatkozik, hanem a rátok! Tán úgy mondta Izi hogy anyukátok nem szereti, ha a fiúk rosszak!

- Ja, azt! Azt én nem szeretem azt a szabályt! De miért nem énekeltél reggeli közben?

- Mert utálom a hangom, és mert félek!

-  A te hangod csodaszép és ezt nem csak úgy mondom! De nem értem mitől félsz?

- Tudod nekem egy barátom sem volt még és nem is tudtam kivel ezt meg beszélni csak a dadámmal, de vele nem ugyan az!

- Akkor nekem el meg mutathatod nyugodtan!

- Nem igazán akarom az a baj!

- Miért is nem?

- Mert félek már mondtam! Lehet, hogy neked tetszik, de nekem nem! Azért sem mutattam meg senkinek! Az én hülye érzésemről szól meg a lelkizésemről!

- Butus vagy! Szerinted hogy születnek a nagy slágerek?

- Hát biztos, hogy nem egy tini lány írja őket!

- Abban én is biztos vagyok! De én is saját érzelmeimet adom bele a dalírásba!

- Tényleg? Akkor én nyomi érzéseimet írjam bele a dalokba?

- Nem!

- Akkor mit?

- A te nem nyomi érzéseidet! Figyel meg mutatom!

El kezdet zongorázni egy kicsit!

- Nagyon jó nyomod!

- Köszönöm!

- Akkor te jössz! De kérlek, énekelj is egy kicsit!

- Tudod nincs szöveg ezekhez a számokhoz nagyon! Csak írogatom őket!

- Akkor találj, ki egy kicsit hozzá hagyd, halljam!

- De melyiket?

Bele lapozott a füzetembe és ki kereset egy számít, amit még 2 éve írtam!

- Ezt kérlek, segítek, ha kell!

- Biztos vagy benn? De ha elrontom!

- Akkor elrontod! Én nem ítélkezek!

 Bele kezdtem zongorázni!

-Nagyon tetszik!

- Köszi! most énekeltem először magamon kívül másnak!

- Akkor ez is egy új élmény!

- Hát az de  kérlek ne mond el senkinek sem! Utálom ha valaki kérdezősködik rólam vagy más dolgaimról!

- Akkor lakat a számon!

- Remélem is!

- Na de nem vagy éhes? gyere csinál neked anya egy kis szendvicset!

- Rendben! pont szomjas lettem!

- Na akkor gyere és csinálunk még jeges limonádét!

- Ezt nem tudom vissza utasítani!

Le mentünk a konyhába és csináltunk limonádét! Evés közben csak nevettünk Izivel azon hogy James mennyi ruhát vehetett magának!