2. FEJEZET- 24. RÉSZ:

 Válasz nélkül!

KENDALL

Olívia az egyik pillanatban még a gyűrűt nézte majd a szemembe nézet, de láttam, hogy nem jönnek ki szavak a száján. Lehet, hogy elsiettem a témát? Miért nem mond semmit és miért látom, rajta hogy retteg bármit is mondani nekem.

- Olívia kérlek, mondj valamit!

- Nekem ez nem megy... – Csak meredt rám miközben lassan hátrálni kezdett és elfutott.

Most komolyan faképnél hagyott? Tudom ledöbbentő kérdéssel álltam elő, de akkor sem kéne elrohannia így. Ha nemet mondott volna is felfogom, nem csak elrohan. Talán csak időt kellene hagynom neki hogy, gondolkozzon rajta és meg eméssze. Nem is gondolkodtam rajta igazán csak ezt tartottam a legjobb ötletnek, hogy kimutassam, hogy szeretem és komolyan gondolom a vele kapcsolatos életemet.

CARLOS

A másnaposság miatt még mindig szenvedtem így elvetettem minden olyan dolgot, ami nagy erőfeszítést igényelne az én részemről. Néha voltak hányingeres perceim és a fejfájás gyötört így csak a tévé előtt elterülve bámultam a reklámokat, mert semmi normális műsort nem adnak ilyenkor este. Hirtelen nagy trappolást hallottam a lépcső felől és mikor átnéztem a kanapé támlája mögött láttam, hogy James kapkodva készül valahova és közben telefonál. Csak néhány mondatot tudtam elcsípni a beszélgetésből.

„ Csak nyugodj, meg!

.....

 Mindjárt indulok, csak maradj ott ahol vagy!

.....

Egy negyedóra és ott vagyok. Addig maradj ott! Nem lesz semmi baj! Akkor várj meg ott siettek.”

Ahogy lerakta a telefont kapkodva nyúlt a cipője után. Vajon ki lehet bajban, hogy ennyire siet? Elvileg minden barátját ismerem, de így nem jövők rá kivel beszélhetett és ki lehet akkora bajban, hogy kapkodva készülődik. Ahogy felvette a cipőjét az ajtó melletti komódon kutakodott és káromkodott párat, hogy hol lehet a kocsi kulcsa. Ránéztem a tévé előtti asztalra ahol hevert a kulcsa, de gondoltam ki szedem belőle hova rohan ennyire.

- Hova rohansz ennyire?

- Csak az egyik barátom kisebb érzelmi válságban van és elmegyek érte. – A kabátjai zsebét átnézve idegesen válaszolt.

- Ismerem?

- Lehet, de ez most nem fontos!

- Kössünk alkut! Ha elmondod ki az, akkor megmondom hol a slusszkulcsod. – Elvettem az asztalról a kulcsait és bambán bámultam rá, mint ha nem csináltam volna semmit.

- Most nem érek rá ilyen ostoba dolgokra! Ha haza jöttem elmondok mindent, ha tudok, de már ott kéne lennem.

- Hú de morcos valaki.

- Mindegy! Akkor megyek a te kocsiddal.

- NA, azt nem hagyom!

- Ne légy ilyen haver!

- Köpd ki a nevet és oda adom a kulcsaidat!

- Az egyik csaj a stúdióból, akivel jóban vagyok! – Nem sok infót árult el ezzel!

- Mi a neve?

- A neve O.L.G. A. N. A! Így jobb? Ő az egyik öltöztető. – hazudik, biztosan tudom! Kamu név az, hogy Olgana! Ki az, aki beveszi ezt? De lássuk mi sül ki belőle!

- És mi a baja? Miért rohansz hozzá ennyire?

- Mert Kiakadt a barátján és hülyeségre hajlamos nő! Megkapom a kulcsaimat?

- Tessék, de infókat akarok, mikor haza jössz! ~ Oda dobtam a kulcsait.

- Azt lesheted!

Ahogy ezt kimondta már rohant ki az ajtón miközben Kendall-t majdnem elsodorta, aki épp akkor ért haza lelombozva. Ma mindenki rohan és búskomor? Komolyan nekem a legjobb pedig én másnapos vagyok! Csak besétált a nappaliba és elterült mellettem a kanapén. Elég szomorúnak tűnt a feje.

- Neked meg mi bajod van? Nem a húgommal kéne lenned? – a kulcsait az asztalra dobva feltette a lábát és nagyot sóhajtott.

- Faképnél hagyott! Azt hiszem elszúrtam a mai napot vele.... és lehet, hogy az összes többit is! Egy idióta vagyok!

- Ezzel nem vitatkozzon! Tényleg egy idióta vagy!

- Ezzel nem segítesz!

- Tudom! Nem is állt szándékomban segíteni egy szenvedő lelken. – Nevettem azon, amit mondtam, de ő még mindig magába roskadva ült mellettem.

- Szerinted mire utal az, ha valakitől kérdezek valami életbe vágó dolgot, de az illető némán faképnél hagy engem?

- Attól függ milyen jellegű volt a kérdés! Ha az volt a kérdés hogy kivehetem e a májadat? Akkor ez normális reakció! De ha valami szerelmi izé, akkor már inkább necces a dolog! Akkor jobb, ha te is futsz! De remélem a Májas dolog a nyerő! – még mindig csak mélázva lógatta az orrát. Én a kólámért nyúltam és beleittam.

- Megkértem Olívia kezét! – Ahogy ezt kimondta megállt bennem az ütő és elöntötte az agyamat köd!

- Normális vagy te? Hogy gondoltad te ezt?

- Nyugi, mert faképnél hagyott! – Ez nem annyira megnyugtatót számomra!

- Ez akkor sem nyugtató számomra! Hogy gondolhattad, hogy ez jó ötlet? Meg akarsz halni?

- Miért tán megölsz? Ha nem vetted észre, akkor kicsit jobb kondiban vagyok, mint te így semmi esélyed hájas! – komolyan tőlem fél?

- Én gondolkodom azon, hogy megöljelek e itt a helyszínen, de apám kinyír, ha megtudja! Így is rühelli a képedet és te még ezzel sem foglalkozol! Minden áron szét akar titeket választani te meg ilyeneket csinálsz! Remélem leadtad a zárt koporsós rendelésedet a halottas házban, mert Al Capone nem trancsírozna szét, mint ő!

- Apád nem is utál! Nem vagyok a kedvence, de azt hiszem, ki jönnék vele. És csak egyszer próbált meg minket szétválasztani, de akkor is Olíva karrierje miatt!

-  Egyáltalán hogy jutott eszedbe hogy megkérd a húgom kezét?

- Mert az a fiú folyton csak nyomul, rá és mert unnom, hogy folyton ez a köztes állapot van köztünk és utána meg megint együtt vagyunk és ÉN EZT NAGYON UNNOM! Elegem van, hogy folyton bocsánatot kell kérnem.

- Ezzel az erővel láncold magadhoz szó szerint egy hatalmas lánccal, de ne így egy gyűrűvel! Akkor is ugyan ez lenne, csak akkor hol válnátok, hol esküdnétek! Egyébként, ha meg unnod, akkor fejezzétek be a dolgot végre és hagyjátok egymást békében!

- Amúgy is hülyének érzem magam hogy egyáltalán fel tettem neki a kérdést!

- Mert az is vagy! Egy jó nagy HÜLYE! És akkor most szakítasz vele?

- NEM! Szeretem, és nem akarom elveszíteni és inkább megpróbálok minta barát lenni!

- Sok sikert! Ahhoz neki is Minta barátnőnek kéne lenije! De ti ettől vagytok ilyen boldogok! Kígyót, békét képesek vagytok, egymásra kiabálni majd mikor kibékültök, feltétel nélkül szeretitek egymást és ez a jó házasság alapja. De hozzá teszem nem ilyen korba Olíviának! Még ott a suli neki és arra kéne koncentrálnia.

- Nem is arra gondoltam, hogy most rögtön elveszem, ha nem arra hogy komolyabban vegyük a kapcsolatunkat és kimutatni mennyire szeretem, hogy komolyan gondolom, a dolgokat vele nem csak játszani akarok vele.

- Inkább jegeld egy ideig a dolgot és apám fülébe ez ne jusson, mert kinyír, mint a papír kutyát, de előtte megkérdi tőled hogy a „Belednek Tekenőt Hoztál?” – Ezen csak nevetett! Tudom, hogy vicceset mondtam neki, de nem hiszem, hogy ezen nevetni kéne, mert halálosan komolyan gondoltam, hogy apám kinyírja!

- Csak mi hárman tudunk róla és szerintem mindenki inkább elfelejti, hogy felsültem!

Elég idióta húzás volt ez Kendall -tól de remélhetőleg apám nem tudja meg a dolgot és nem lesz belőle hatalmas botrány....