2.FEJEZET - 22. RÉSZ: FILM NÉZÉS…

KENDALL

Egy ideje csend és béke van Olívia és én köztem! Jól megvagyunk, mint két barát. Nincs kínos helyzetünk, sem mert mindent elmondunk egymásnak. amolyan LB-ék lettünk és ez most jó is vele így. Nincs, erezd el a hajam téma, hogy nyúzzuk egymást. Olívia elkezdett új emberekkel is eljárni, de még nem mutatta be őket. Ha elmegy velük bulizni, akkor utána haza se jön nagyon az estére, ha nem csak másnap délután úgy, mint aki nem aludt volna szinte semmit. Most is épp oda van, de elvileg ma megbeszéltük, hogy együtt megyünk, futni e helyet meg itt ülök a kanapén és tévézek. A többiek elmentek egy meccsre még én élvezem a magányos unalmamat. Hirtelen hallottam, hogy egy kocsi áll meg a ház előtt.  Kíváncsi voltam ki lehet az mikor én nem vártam senkit. Épp akkor értem oda mikor láttam, hogy Olívia száll ki az autó anyós üléséről. Ahogy kitolatott az autó és megfordult, mint az őrült úgy száguldott el az autó. Hirtelen motoszkálást hallottam és tudtam ki lehet az és elmentem kinyitni az ajtót.

 

- Szia Kendall! Hát te itthon vagy?

- Igen itthon vagyok.

- Nem úgy volt, hogy meccsre mész a fiúkkal?

- Nem! Úgy volt, hogy futni megyünk ma.

- Teljesen kiment a fejemből! Bocsi.

- Semmi baj.

- Komolyan?

- Igen! Úgy sem volt kedvem! ( Persze hogy volt, mert kettesben lettünk volna kicsit úgy, hogy nincs esély, hogy megzavarjanak a többiek.)

- Majd bepótoljuk a futást. Mondjuk egy kukoricás filmmel, amit most megejthetünk!

- Rendben! De én választok filmet!

- Jó csak átveszek valamit, mert ez már koszos ez a ruha rajtam.

- Addig csinálok kukoricát.

- Ne felejtsd el a drazsét, amit szeretek enni.

- Hogy is juthat ilyen az eszedbe?

Gondoltam kicsit megleckéztettem Olíviát. Tudom, hogy retteg, a kemény horror filmektől ezért berakok valami véres filmet, de nem annyira durvát csak hogy vegye a lapot. Mikor lejött én már a kanapén ültem és a lábamat a dohányzó asztalra raktam. Lehozta magával a nagypárnáját és a takaróját is, mert ő így szeret filmet nézni.

- Kész a kukorica így indulhat a film is.

- Naná! Egyébként mikor jönnek haza a többiek?

- Majd valamikor éjszaka, mert nem itt van a meccs, ha nem 2 várossal odébb.

- Akkor akár később is jöhettem volna.

- Akkor mérges is lettem volna a találka miatt.

- Tényleg! Már megint kiment a fejemből.

- Akkor majd beleverem.

Ahogy elindítottam a filmet Olívia észrevette, hogy Horrort tettem be, de nem szólt semmit csak nézte egy ideig csendben majd mikor jöttek a véres részek sikongatott. Hirtelen hozzám bújt annyira rémisztőnek találta a film részletet.

- Ennyire félős vagy?

- Igen! Nem kapcsolhatnánk ki?

- Mit fizetsz érte?

- Amit csak akarsz, de nyomd, ki kérlek. ( Már a szemét takarta el, hogy ne lássa a filmet.)

- Na, jó! Kikapcsolom, de akkor most Fizess! ( Kikapcsoltam a DVD lejátszót és a tévét is.)

-  Na, mit akarsz!

- Őszinteséget kérek!

- Mire célzol ezzel?

- Arra hogy hol mászkálsz mostanság esténként?És fura telefon beszélgetéseket bonyolítasz!

- Sehol csak 1 baráttal beszélgettünk.Meg néha felhív, hogy mikor találkozzunk ennyi.

- Azzal, aki mint egy őrült száguldozott az utcában?

- Valami olyasmi.

- Nem vagy őszinte velem. Pedig azt hittem jót tesz nekünk ez a pár hét baráti időszak.

- Jót is tesz, de nem mondhatom el, mert titok.

- Mennyire az?

- Apa titka!

- Apádé?

- Na, jó az enyém is, de apa miatt van ez.

- Apád titkát te őrződ?

- Valami olyasmi4 Carlos nem tudhatja_!

- Mit?

- Elmondom, ha nem adod tovább.

-  Rendben! Tudod, hogy bennem bízhatsz.

- Apának van egy barátnője, akinek van egy barom fia és vele kell töltenem azt az időt még itt, van.

- Meddig van még itt?

- Pár hét és kész. Elmegy.

- És miért nem mondhatod ezt el Carlosnak?

- Mert apa megkért rá! Ő akarja elmondani, ha komolyra, fordul a dolog. Én pesztrálom, a pasit még itt van.

-  Hány éves?

- 20 éves.

- És te vagy a csősze?

- Igen!

- Miért?

- Mert bajos gyerek. Olyan lázadó!

- Mint te voltál.

- Annyira nem olyan rossz mint ÉN ! Hogy is fejezted ki magad mikor először találkoztunk?

- Pokolfajzat.

- Honnan emlékszel rá?

- Mert akkor láttalak meg először. Az bennem marad egy életre.Az egyik kedvenc napom volt az életben amire mindig emlékezni fogok!

- Ja meg a foltra a pólómban, amit rám öntöttél.

- Azért már bocsánatot kértem.

- Tudom.

- Mondjuk az volt életem legjobb napja.

- Miért?

- Mert mikor rád néztem beléd szerettem.

- Bolond vagy!

- Most miért?

- Mert! Ki mond ilyen nyálas dolgokat?

- Aki nem csak a legjobb barátod volt neked.

- Ez igaz.

- Akkor holnap is vele leszel?

- Igen! Bámulatosan barátkozik! Az új barátai hipp hopp meghívják bulizni és engem is magával ráncigál, mint tegnap este.

- És hol aludtál akkor?

- A kocsiban még ő a házban. Meguntam hajnalban a bulit és nem akartam ott hagyni ezért ez a választásom maradt.

- Kár pedig velem lehettél volna holnap.

- Ha akarsz, akkor velem jöhetsz a buliba.

- Engem is el akarsz rángatni?

- Igen! Kicsit rámászós pasi és nem akarok egyedül lenni.

- Inkább velem lennél?

- Igen.

- Ez jelent valamit?

- Nem tudom, lehet, de az se kizárt, hogy csak nem adom magam könnyen neki.

- Ez fájt.

- Szegénykém.

-  Sajnálsz mi?

- Kicsit. Mivel engesztelhetlek ki?

- Nem is tudom!

Egyre közelebb hajoltam és gondoltam, ha már így alakult az este akkor megpróbálom jobbá tenni. A kezemmel a tarkóját megfogtam és megpróbáltam lassan még közelebb jutni a szájához. Épp hogy összeért a szánk, de akkor Carlos, mint egy fél örült kiabálva jött be a nappaliba. Mi hirtelen ránéztünk és ledöbbenve bámultuk.

- Tudtam, hogy ismét együtt lesztek.

- Carlos halkabban kérlek.

- Miért?  A többiekkel mindent láttunk az ablakból.

- Már kettesben sem lehetünk?

- De lehettek! De minek ez a titkolózás?

- Carlos te ittál?

- Aha mert?

- Mert szimplán szófosásod van ilyenkor! És csak jelzem most is!

- Jól van, akkor megyek aludni.

Carlos és a többiek elköszöntek majd elindultak felfelé mindenki a saját szobájába. Csak nevettem Carloson, mert ilyenkor sajnálom, ha leteremtem kicsit a fejét.

- Jobb lenne, ha aludnánk. Holnap bulizunk akkor.

- Sajnálom, hogy félbe szakított minket a bátyád.

- Ő már csak ilyen! De nem is baj, ha nem hamarkodjuk el most ez a dolgot. Adjunk esélyt magunknak.

- Milyen téren?

- Hogy ezt most ne rontsuk el. Már, mint az egész előbbi dolgot.

- Úgy érted te megpróbálnád velem megint?

-  Majd igen, de még itt van, a tudod, ki addig nem lenne rád időm.

- Honnan veszed, hogy hagynám, hogy azzal a pasival lógj helyettem?

- Ezért is! Nincs féltékenységi jelenet addig sem.

- Rendben. De csak tisztázzuk!

- Akkor elvileg velem vagy most is?

- Valami olyasmi! De mondjuk úgy, hogy nagyon az elején járunk.

- Értem.

Olívia szájon csókolt és felfogta a takaróját és a párnáját és felindult aludni. Talán már a többiek is unják, hogy ezt csináljuk, de mit tegyünk, ha nem tudunk egymástól szabadulni…