2. FEJEZET – 19. RÉSZ: KÉSŐ BÁNAT…

KENDALL

Egész éjjel törtem a fejem, hogy mivel tudok segíteni Olíviának. Hirtelen dübörgő lépteket hallottam a lépcső felől. Olívia bukkant fel furán sportos ruhában. Jó kedvű volt pedig tegnap elég kemény falnak ütközött.

- Szia! Miért vagy ilyen jó kedvű?

- Miért? Miért ne legyen?

- Csak mert tegnap olyan kiborult voltál!

- Tudom, de rá jöttem arra, hogy 110%-ot kell nyújtanom most már a próbákon a dalaimmal és minden karrierfüggő dologban.

-  Carlosszal beszéltem tegnap és ő se tudja, hogy segíthetnénk neked, de kitalálunk valamit, hogy fent maradj!

- Ez, mint szép és, ó de nem tudom, miről beszélsz, de azt hiszem nem is akarom tudni, mert, elkések az első órámról ami tesi.

- De ezt meg kéne beszélnünk.

- Majd ha haza jöttem, akkor szakítok rá időt.

Hirtelen visszafordult és nyomot, egy puszit az arcomra!

- Ezt a tegnapi mindenért! Felnyitottad a szemem!

Megdöbbentem a puszin meg a mondatán.  Vajon mire nyitottam fel a szemét? Várnom kell még haza ér és elmondja milyen téren nyitottam fel a szemét. De miért volt jó kedvű? Lehet, hogy ő így kezeli a gondokat.

OLÍVIA

Annyira nem érzem magam jól a tegnapi nap miatt, de ennek is van jó oldala. Kendall megint figyel rám és talán most már újra barátok lehetünk. Elszántam magam egy olyan döntésre, amit már rég meg kellett volna tennem. A suli után haza mentem és gyorsan megírtam a házimat majd elkezdtem készülni a nagy eseményre. Hallottam, hogy a fiúk haza jöttek, de nem nagyon érdekelt, mert be voltam sózva az estém miatt. Felnyílt a szemem és most már tudom hol rontottam el mindent a kapcsolataimban, de ez most más lesz, a mai randin nem hibázok el semmit, sőt inkább hagyom, hogy minden úgy legyen, ahogy annak lenije kell, és semminek nem leszek az elrontója, de előtte még valakivel beszélnem kell! Épp az ajtót akartam kinyitni mikor valaki belépet.

 

- Kendall! Épp veled akartam beszélni.

- Az jó, mert én is csak beszaladtam a szobámba valamiért.

- Rendben akkor mond te! Azt hiszem, egyről akarunk beszélni.

- Oké! Azt akarom mondani, hogy, tudom bánt az egész helyzet, de tud, hogy én melletted állok bármi is legyen és a fiúk is.

- Köszi de ez egyszemélyes meló szóval ebbe nem tudtok segíteni!

- De hogy is nem! Kitalálunk valamit erre a helyzetre és észre sem veszed az egészet.

- Jó most már nem hiszem, hogy egyről beszélünk.

- Nyugi ma beszélgettünk a fiúkkal és bár nem találtunk megoldást akkor is segítünk.

- Na, jó most már tuti hogy nem egyről beszélünk!

- Miért? Te mit akarsz nekem mondani.

- Azt hogy igazad volt mindenben! Értem miért voltál ilyen! Tovább léptél, ahogy én is tovább lépek most és remélem, boldog leszel azzal a lánnyal, akivel eddig randiztál.

- Most már én mondom, hogy nem egyről beszélünk! Felvilágosítanál, mert nem értek semmit!

- Arról hogy király, hogy barátok maradtunk és hogy nincs az a feszültség már köztünk a kapcsolatunk miatt, ami nem rég volt. Arra gondoltam, hogy valamikor lehetne dupla randink! Te a barátnőddel én meg Nathannal megyek, és jól mulatunk, mint rég mikor barátok voltunk az elején.

- Hogy mi? Randid lesz?

- Igen Nathan Sykes és én randizunk ma hála neked! Igazad volt, hogy nem vagy a régi, ahogy én sem!

- De én nem ezt akartam.

- Akkor?

- Semmi! Örülök, hogy boldog vagy! És majd tényleg jó lenne az dupla randi, amit említettél.

- Annyira imádlak, hogy ilyen jó barát vagy! ( Hirtelen dudáltak!)

- Kitalálom! Nathan jött meg!

- Igen! Akkor megyek, mert nem akarom váratni!

- Rendben, szia!

Gyorsan rohantam Nathan autójához bár nem tudom mi a mai program, de nem érdekel…

KENDALL

Ez mekkora pofára esés volt. Én épp el akartam mondani, hogy újra kezdhetnénk és oda akartam neki adni a karkötőt, amit vettem neki, de így már felesleges. De Nathan Sykes? Most komolyan? Azt hittem ő hallott ügy neki!  Most már értem mire értette azt, hogy felnyitottam a szemét. HÁLA nekem, ahogy ő mondta most Nathan a lovagja nem én. Ez nagy pofon volt nekem! Ott ültem Olívia szobájába és csak úgy cikázott az agyamban az a mondat, hogy elkéstem…

- Szia, tesó!

- Á! Szia, húgi! Mizu?

- Semmi! De neked biztos nyomja szívedet, mert nem tűnsz nekem túl boldognak!

- Hogy lehetnék mikor Olívia-t Nathan Sykes karjaiba löktem!

- Olívia Nathannal randizik?

- Igen!

- Az a srác annyira cuki! Bár nekem lenne ilyen szerencsém, hogy vele járhatnék.

- Mi van neki, ami nekem nincs!

- Neki például nincs múltja Olíviával és ez nem gátolja meg a kapcsolatukat.

- Ez igaz.

- De nekik nincs is olyan múltjuk, amire egy lány ne akarna emlékezni! Nektek annyira sok emléketek van a közös kapcsolatotokról, amit kevesek mondhatnak el. Bár van egy ellenségetek, de ti akkor is szerettétek egymást.

- Eddig! Olí csak ilyen könnyen randizni kezdet más pasival.

- Miért baj ez? Te nem ezt tetted? Meg se vártad még kihűljön a bőröndöt a turné után és visszaálljon a régi rend a házba, hogy lásd Olívia mennyit változott miattad! Lemondott egy nagy csomó koncertet hogy itthon maradhasson, hogy lásson téged! Az elmúlt 2 hétben egy csomó számot írt a szerelemről, ami szerintem neked szóltak.

- Lemondott egy csomó koncertet?

- Igen hogy itt legyen veled.

- Akkor nincs is baj a karrierjével?

- Nincs! Jobban megy neki, mint valaha! De miért?

- Carly és Carlos is azt mondta, hogy nem akar senki Olíviával dolgozni.

- Carly csak bűntudatot akart akkor kelteni benned még Carlos adta a szokásos tudatlan formáját, mint szokta!

- De a szerep, amit annyira akart?

- Igen mert azt tényleg akarta még rá nem jött, hogy szeret. De mivel te teljesen rideg voltál vele és ordibáltál vele ezért lemondta! Csak neked akart bizonyítani!

- De ezt honnan tudod?

- Onnan hogy én veled ellentétben beszélek vele és nem más állttal tudok meg róla dolgokat!

- Én mekkora egy…

- Bunkó? Idióta? Hülye vagy?

- Igen mind!

- Akkor mi a terved?

- Semmi! Hagyom, hogy azt csinálja, amit akar.

- És el akarod felejteni?

- Ha így lesz, akkor igen!

- Küzdened kell érte!

- Minek? Ha beleszólok, az életébe megutál és…

- És megtudja, hogy még mindig szereted és elgondolkodik mindenen.

- Akkor sem teszek semmit, mert ideje hogy azt csináljon, amit csak akar. Egyikünk sem a régi és ez talán előbb utóbb véget is vethetett volna mindennek! Jobb, így mint ha fájdalmasan és hangosan vettettünk volna véget.

- Akkor feladod?

- Igen fel!

- Ki vagy te? Az én bátyám soha nem adta fel a dolgokat és soha nem nyugodott bele olyanba, ami nem úgy végződhetett volna, ahogy ő akarja!

- A te bátyád felnőtt és most már tudja, hogy nem szabad sokáig az időt húzni, ha valakit szeretnénk magunk mellett tudni.

- Gyáva!

- Meg tennél nekem valamit?

- Persze!

- Kidobnád nekem ezt a karkötőt valahova, hogy ne is lássam többet?

- Miért? Mi a baj vele?

- Olíviának vettem a megismerkedésünk 2 évfordulójára, de így már felesleges.

- Én ezt nem dobom ki.

- Akkor tartsd, meg csak ne lássam többet.

Átmentem a szobámba és bezárkóztam, hogy ne zavarjon senki. Izi -nek igaza van, hogy elrontottam mindent azzal, hogy elsiettem mindent…