2. FEJEZET – 15. RÉSZ: PAKOLÁS

 KEDVES BLOG OLVASÓK! 

Bocsi a hosszas kihagyás miatt, de sok probléma volt, hogy mit is írjak a blogom részébe! Most is tanácstalan vagyok, de megpróbálom írni tovább a blogom! Kérlek titeket, hogy jelezzétek a hideg meleg Jó és Rossz megjegyzéseket, mert fontos lenne ez, ha nem nagy kérés számotokra! Köszi hogy olvassátok a Képtelen történetek egy lány naplójából... Akkor jó olvasást és Blogos szép napokat nektek kedves olvasók!

 Egy kis zene ajánló a részhez!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

OLÍVIA

Reggel mikor felkeltem lementem reggelizni a többiekhez. Mindenki síri csöndben volt. Senki, nem mert egy szót se szólni. Alig bírtam valamit is enni a tegnapi veszekedés és vita után ami Kendall és köztem történt. Nekem nincs lelkiismeret furdalásom, mert ő szakított velem így tiszta a lelkiismeretem! Addig nyugodt voltam még le nem jött ő is a reggeliző asztalhoz. Mikor ő leült az asztalhoz én felálltam és inkább visszavonultam a szobámba. Pakolni kezdtem a cuccaimat, mert már 1 napom van a Londoni koncert turnémig. Már holnap este indulok, hogy a másnap délután lévő koncertre felkészüljek. Ahogy végeztem a pakolással gondoltam elterelem a gondolataimat kicsit. A pakolás közben hallgattam a rádiót, hogy ne legyen olyan csend a szobámba. Hirtelen kiabálást hallottam kintről. Kimentem és láttam, hogy Kendall meg Carlos vitáznak. Annyira elfajult, hogy egymást lökdösték. Muszáj volt közbe avatkoznom és leállítanom őket. Közéjük álltam és csendre utasítanom őket. Kendall sértődöttem bement a szobájába még Carlos próbált higgadtan viselkedni.

 

- Ez meg mi volt?

- Semmi?

- Már megint min megy a vita köztettek?

- Azon hogy egy barom.

- És ezt muszáj volt lökdösődéssel is kimutatni?

- Ő kezdte.

- Te meg folytattad! Halljam mi az a dolog, ami összekaptatok, mint két 5 éves hülye gyerek?

- Semmin.

- És ha őt is megkérdezem? Most mond, had tudjam én is!

- Ha tudni akarod rajtad meg azon, hogy egy nyomi hogy megint haragban vagytok!

Elindult lefele a lépcsőn én meg utána. A konyhában leült én meg felé álltam és faggattam.

- Miért kell mindig nektek vitáznotok? Nem tudtok egy rendes párkapcsolatban élni?

- Én tudnék, de ő nem! Kiakad azon, hogy a karrieremmel is foglalkozom!

- Mert nem mondtad meg neki, hogy turnéd lesz. Ha ezt csinálná az én csajom, akkor én is kiakadnék.

- Akkor miért vele vitázol miért nem velem?

- Mert ő meg ennyin kiakad!

- És jogosan is!

- Szóval akkor belátod, hogy a te hibád?

- Persze! De ő mondta, hogy VÉGE én meg nem könyörgök neki!

- Lehet, hogy ara vár? Erre még nem gondoltál?

- Minek, ha holnap már egy gépen ülök a csendes óceán felett?

- És? Nem megy a távkapcsolat?

- Nem tudom! Talán! Nem! Vagy Igen? Nem tudom!

- Miért vagy ilyen bizonytalan ebben?

- Már fojtogat az érzés, hogy jártunk vagy, hogy szeretjük egymást.

- Nem szereted vagy mi?

- Nem erről van szó csak…

- Vagy is nem?

- Nem tudom! Ez nekem sok volt bevallom! A sok kis dolgai és az én dolgaim nem nagyon férnek össze!

- De miért? Ez eddig nem zavart!

- Tudom, de megint felbukkant Carly és egyszerűen tele beszélte a fejemet, hogy nem vagyok hozzá elég jó, és hogy mást érdemel Kendall nálam sokkal jobbat. És azt hiszem, hiszek neki, mert igaza van…

- Jaj de buta vagy te kis görcs! Ha nem lennél neki jó, akkor nem szeretne, és nem lenne veled.

- Csak voltunk és nem hiszem, hogy ezek után lesz is valami.

-  Beszélj vele és mond el neki ezt, amit most nekem!

- Felesleges. Nem hallgatna végig és minek? Nem vele van a baj, ha nem velem! Én nem vagyok 100%-os ebben a halott kapcsolatban. És már felesleges is ezen rágni magam.

- De megpróbálhatnád csak, hogy ha visszagondolsz majd erre a kapcsolatra, akkor nem érez magadban megbánást, hogy nem tettél bele szíved lelkedet.

- Nem megy!

- Félsz attól, hogy Kendall is azt gondolja, hogy nem vagy jó hozzá?

- Nem tudom. Talán igen!

- Van még egy napod, hogy kitálalj neki, de ha te nem teszed, majd ÉN megteszem!

- Carlos meg ne merd tenni!

- Mondtam, ha te nem akkor én! Na, én megyek a szobámba.

- Ha megteszed, akkor én…

Végig se hallgatott csak felment a szobájába. De mi van, ha elmondja? Akkor se változna semmi! Inkább maradok csendben és kibírom még azt az egy napot! Inkább visszamentem pakolni és közben elhessegetni a vallomási kényszeremet.

KENDALL

Próbáltam megnyugodni a Carlosszal való vita után, de nem ment. Gondoltam egy pohár víz segít majd, de mikor lementem hallottam, hogy Carlos és Olívia rólam beszélnek. Ahogy hallgattam a beszélgetést ledöbbentem, hogy Olí ilyen bizonytalan, mert Carly tele beszélte a fejét. Tényleg bele fáradtam abba, hogy én fussak Olívia után és most az egyszer szeretném, ha ő tenné ezt velem. Csak egy bocsánat kéne és minden a régi lenne köztünk. Hallottam, hogy Carlos elindul a szobájába így gyorsan felszaladtam a szobámba. Csak álltam az ajtóm mögött és próbáltam erőt venni magamon, hogy beszéljek Olíviával, de egyszerűen nem bírtam. Talán jobb, ha békén hagyjuk egymást Olíviával, mert csak szenvedést okozunk a másiknak ezzel. Nem szándékosan, de egymást tönkre tesszük a kapcsolatunkkal, mert talán egyikünk sem nőt fel ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolatban éljünk. Gyerekesen viselkedünk, mint akik tinik lennének mikor csak Olívia az vagy is csak, nagyjából mert még nem nagykorú! Tőle ez elfogatható, de nálam, nem mert én egy felnőtt ember vagyok csak gyerekesen viselkedtem a kapcsolatunkban.  Tetszett az, hogy Olívia nem viselkedik velem úgy, mint egy rajongó és hogy szeret engem, bármit is csináltunk vagy tettünk egymással ezt soha senkitől nem kaptam meg…

OLÍVIA

Egész nap pakoltam és azt hiszem mindent be is raktam, amit csak fontosnak tartottam. Épp levetődtem az ágyra, hogy pihenjek végre mikor is csörögni kezdet a telefonom! Max hívott engem.

- Szia, Max!

- Szia Oli. Holnap szabad vagy?

- Nem sajnos.

- Akkor mondjuk kedden?

- Nem leszek itthon!

- És mikor leszel a jövő héten?

- Az igazság hogy nem leszek itthon egy jó ideig!

- Meddig?

- KB 3 hétig.

- A fenébe!

- Miért?

- Mert amit megbeszéltünk azt már azt 1hét múlva van a határ ideje.

- De lén végig turnén leszek Londonban.

- Akkor fújva van az egész!

- Várj! És ha ma és holnap felvesszük?

- Hogy?

- Dolgozunk egész este!

- És Kendall nem lesz féltékeny?

- Nem vagyunk már együtt!

- Miért?

- Ez hosszú, de majd elmondom neked mikor oda értem és miközben dolgozunk.

- Rendben! Akkor érted megyek!

- Jó! Addig átöltözőm.

- Jó, de csini legyél, mert be akarok neked mutatni.

- Rendben az leszek!

- Szia! Nemsokára ott vagyok!

- Oké! Szia!

Gyorsan felkaptam magamra valami CSINI ruhát, ahogy Max mondta és vártam, hogy ide érjen. Még vártam gondoltam kimegyek a ház elé és ott várni őt. Carlosnak mondtam, hogy elmentem Maxhez meg hogy mit csinálunk majd és kimentem a ház elé. Még kint vártam Max-et Kendall épp akkor ért haza. Gondoltam csendben állok és majd nem fog észrevenni, de még is oda jött és furcsa, de szóba állt velem.

- Szia.

- Szia

- Hogy vagy?

- Jól és te?

- Én is!

- Na, jó mi ez az egész csevegés velem? Mit tettem most?

- Semmit csak beszélni szeretnék veled!

- Most nem érek rá! Bocsi.

- Miért vagy így ki csípve?

- Mert Max jön értem.

- Max? Az, akit múltkor megütöttem?

- Igen az.

 - És mikor jössz majd haza?

- Holnap délben!

- Mit csináltok majd?

- Csak ezt meg azt! Semmiség az egész.

- De miért leszel vele?

- Mert programunk van!

- Nem szeretném, ha programod lenne vele!

- Én meg igen!

-  Nem! Bejössz és beszélünk!

- Nem! Hagyj engem békén most már. Már itt is van Max úgy, hogy szia!

Beszálltam Max autójába és elhajtottunk onnan. Mi üthetett Kendall-ba? Teljesen megrémített engem soha nem volt ilyen…