1.FEJEZET-1. Rész: Érkezés.

OLIVIA:

Hát hol is kezdjem? Én amióta az eszemet tudom, apa nevel engem! Olyan 4 éves lehettem mikor a szüleim elváltak és a testvérem és én szét lettünk szakítva szép szavakkal! Ő anyánál marad Floridában én meg apával mentem New Yorkba! Apa nagyon sikeres tőzsdeügynök így sokat utazik! Én próbálom a hiányát elviselni, ami félig sikerült is! Kicsit pimasz és zabolátlan vagyok KB mindenkivel! Rossz fát teszek a tűzre folyton, ami véget félévente új iskolát kell keresni, mert el tanácsoltak minden honnan! Apa egyszer csak meg unta ezt és úgy döntött, hogy kell nekem egy kis fegyelem, amit tőle nem kapok meg mivel soha nincs otthon így anyával összebeszéltek és elküldtek a napos és meleg L.A-ben a bátyámhoz! Nem nagyon tudok róla semmit, mert nem nagyon tartom, vele a kapcsolatot mivel nem vagyunk egymásra kíváncsiak! Kis koromban sem volt fényes testvéri viszony köztünk, ami a mai napra olyanná fajult, hogy akár el is sétálhatnák, mellette az utcán fel sem ismerne! Neki ott a bandája a Big Time Rush! El van, velük én meg le vagyok a saját kis világomban. Nem haragszom, rá mert nem az ő hibája én sem kerestem az évek során, de nem is akartam. A költözés miatt sok vitám volt apával! Próbáltam meg győzni, hogy nem jó ötlet engem L. A-be át paterolni mivel Carlos azt sem tudja, hogy milyen vagyok! Apa hajthatatlan volt és végül hagytam magam! Az utazás előtti héten még meg fenyegette, ha még egy iskolából kirúgnak, akkor mehetek bentlakásosba Timbuktu! Mondhatom kicsit sem voltam boldog amiatt, hogy itt kell hagynom az itteni életem, de szerencsém volt! Nincs egy barátom, sem mert eléggé magamnak való vagyok! Furcsa vagyok, a magam furcsa módján mivel vannak olyan dolgaim, amit senki nem tud csak Emily a dadám  aki a válás óta a Pót anyámnak tekintek, mivel az igazi anyámat nem érdekli, mi van velem 5 éve mikor is vele éltem 4 teljes hónapig, de nem jól sült el! Nem tudom, de a helyet hogy védelmező ösztön vezette volna inkább csak ellenem volt és folytonos vitáim voltak vele a magatartásom miatt meg az új pasijai miatt is, akik azt hitték, hogy csak egy mosoly és én kedvesebb leszek! Nem nagyon érdekelt, hogy mi a véleménye semmiről így most sem költözhetek hozzá Bostonba mivel oda kötözőt egy ideje az új pasijával! Kíváncsi vagyok, hogy meddig is lesz a pasija! Apának szerencsére nincsenek ilyesmi féle barátnő problémái mivel nincs ideje rá miattam. Apa miközben dolgozik én a New York-i életet élem a luxus Paint house lakásunkban miközben ő utazgatott a nagyvilágban!

 

 

 Bár egy hetet kaptam az összepakolásra tanácstalan voltam! Mit csináljak én L.A-ben? Hol fogok lakni? Emily nagyon szomorú volt, mert el megyek és ritkán fogok ide visszajönni! Ő mindig meg értet és kiállt értem, de ő soha nem ítélkezett felettem, mint más emberek!  Ő ismer a legjobban, hogy mit szeretek enni vagy, hogy mi a kedvenc zeném, és hogy a titkos dal füzetemet hova dugom!

 Szerinte oltári jó számokat és zenéket írok, de én szerintem nem elég jók! A titkos vágyam hogy egyszer a saját szerzeményem segítségével híres énekesnő legyek, de ez csak egy kósza álom marad! Utána néztem Carlos bandájának, akikről még nem hallottam soha! Meg lepet, hogy egész jó számaik vannak, de azért nem leszek FAN amiatt, hogy ismerni fogom őket! Vészesen fogyott az időm New York-i életemből és még mindig mérges voltam apára. Hiába halmozott engem el minden földi jóval akkor sem tudtam neki ezt megbocsátani. Nyitott egy bankszámlát a nevemre, amire havonta elég sok pénzt fog rárakni, hogy ki elégítse a vásárlási és a szórakozási igényeimet! Az utazás napján még délután 4-kor otthon voltam utazásra készen át öltözve ami órákig tartott hogy kiválasztottam a ruhát ami végül sikerült de akkor sem indultunk el hamarabb, mert apa nem ért haza időben és így a későbbi géppel megyek, ami 7-kor indul!

 Olyan 2 nagy bőrönddel és egy sport táskával utaztam valamint a Vál táskámmal és gitárommal!  Olyan jó érzés volt, hogy a fél év előtt lettem át paterolva egy másik városba, de apa megnyugtatott Carlos haverjának a húgának leszek az osztálytársa! Hurrá! Akkor bármilyen dili lehet, jó pofát kell felvenni vele szemben. A repülő út csak 4 órás, de én máris érzem, hogy egy örökké valóság lesz. Nem nagyon tévedtem ebben! Egész úton egy öregember mellet ültem, aki horkolt és olyan süket volt, mint az ágyú még a zenét is túlhorkolta így csak az ablakon bámultam kifele és csináltam 2 képet is!.

 

Carlos:

A szüleim a nyakamba varrták a kis húgomat, aki hozzánk költözik! Kicsit sem voltam boldog, mert borzalmas dolgokat hallottam róla a családtól. Apa biztosított, hogy jó kislány lesz, mert különben Timbuktuba küldi az érettségig! A fiúkat is felkészítettem az érkezésére és Kendall húgát és anyukáját, akik velünk éltek. Elmondtam nekik mindent, amit csak apám mesélt a húgomról! Még azt sem tudom, hogy nézhet ki nem azt, hogy neveljem fel én mikor rólunk is magyarán mondva Kendall anyukája gondoskodik! A gépe este 11 körül száll, le nekem meg ki kell mennem elé! A többiek úgy érezték, hogy nem bírják, ki még haza hozom ki jöttek velem a repülő térre! A gép egy fél órát késet én meg tiszta ideg voltam! Madison próbált engem nyugtatni!

- Biztos sokan vannak a gépen! Mindjárt itt lesz!

- Én nem azért aggódom, hogy nem látom! Hanem hogy nevelem majd a 15 éves húgom mikor egy pokolfajzat a jelek szerint.

­- Jaj, Carlos nem lehet annyira rossz lány! Csak eleven!

- Ja, csak eleven és azért rúgják ki folyton a gimnáziumokból, mert túl teng benne az energia!

- Majd meglátjuk! Egyáltalán hogy néz ki?

- Arról nekem fogalmam sincs! Apa annyit mondott, hogy fel fogom ismerni, mert, nincs sok tini lány az első osztályon

- Na, látod akkor mindjárt itt is lesz!

Mindenki kíváncsi volt már az én drága húgomra még én is! Már mindenki leszállt a gépről és egy 20 perc után sem találtam még meg! Felhívtam apát és azt mondta meg adja a telefon számát, hogy hol is van! Éppen tárcsáztam mikor valaki meg szólított.

- Te vagy Carlos?

- Igen miért?

- Mert egy lány adott 20$-t, hogy meg kereslek!

- És hol van a lány?

- Ott van a kávézónál!

- Köszi, akkor!

Szóltam a többieknek és oda mentünk a kávézóhoz! Egy csomó lány volt ott és a kávézó is nagy volt! Szétváltunk, hogy hamarabb megtaláljuk!

 Kendall:

Szétváltunk, hogy úgy keressük meg Carlos húgát. annyira kerestem, hogy neki mentem egy lánynak és véletlenül magára öntötte a turmixát!

- Nagyon sajnálom nem volt szándékos!

- Nem gond úgy is utáltam ezt a felsőt így legalább van okom, hogy miért dobom majd az otthoni cuccaim közzé!

- Akkor jó, de még egyszer bocsi csak a barátom húgát keressük, aki most költözik hozzánk New Yorkból

 - Köszi, de én vagyok!

- Én nem rád mondtam!

-Ó dehogy is nem! Te Carlos Pena barátja vagy igaz?

- Igen, de ez most, hogy jön ide?

- Úgy hogy én vagyok az pokoli lány, aki a kis húga!

- Te vagy Olivia?

 - Igen, örülök, hogy meg ismerhettelek! Meg mutatod, merre van?

- Oda viszlek!

Oda vezetem Carloshoz, aki nem tudta kicsoda!

Olivia:

A magas szöszke fiú oda vezettet Carloshoz, aki azt sem tudta ki vagyok és elkezdte a fiút leteremteni!

- Én a húgomat keresem Kendall te meg csajozol, nem gondolod, hogy ez várhat? Először találjuk meg a húgom, akit apám a nyakamba vart!

- Szia, bátyó! Hogy vagy?

- Olivia?

- Igen!

- Hol voltál eddig? Halálra aggódtam magam miattad hogy merre vagy!

- Akkor nyugi itt vagyok és nincs semmi bajom!

- Na, akkor bemutatom neked a bandát!

Bemutatott mindenkit nekem és mondhatni halál fáradt voltam így nem is fogtam fel ki kicsoda! A kocsiban csend volt és senki nem szólalt meg egész úton! Már éjfél múlt mikor az új otthonomhoz értünk! Mit ne mondjak, de nagyon szép ház ahol lakni fogok! Már a körbevezetéshez késő volt ezért csak a szobámat mutatták, meg ami közös volt Izabellával és egy lakosztályhoz hasonlított, mert egy kis nappalink is volt ahonnan nyíltak a hálószobák. 

Meg mutatta nekem Izabella nekem hogy mi merre hány méter itt a mi kis világunkban!

Nagyon sötét volt a szobámba, de csoda szép kilátása van a városra! Carlos segített becipelni a csomagokat!

- Milyen a szoba? Tetszik?

- Hát nem rossz, de a régi jobb volt!

- akkor, ha akarod, át alakíthatod, ahogy csak akarod!

- Köszi, majd meg csinálom, de nem arra értettem, hogy a régi jobb volt, hogy csúnya, hanem szokatlan és furcsa! A szobám otthon 2x ekkora volt!

- Sejtettem, de mostantól ez az új otthonod szóval hozzá kell szoknod!

- Látom, te se rajongsz az ötletért, hogy te nevelj engem! Gondolom fel áll a hátadon a szőr tőlem! Eltaláltam?

- Hát nem tudom, hogy kell egy 15 éves lányt nevelni, de meg próbálom, de kérlek, segíts nekem és legyél, angyalka még hozzá szokom!

- Akkor kímélő üzemmódba kapcsolok, és jó kislány leszek! De csak amíg nem teszel valami olyat!

- Akkor jó, de kérlek, a többieket csak fokozatosan szoktasd a modorodhoz hozzá!

- Rendben! Na de én most aludni szeretnék, mert egy vén férfi az első osztályon úgy horkolt, hogy a zenét is túlzenélte!

- Oké, de holnap mindent meg mutattok neked és jobban meg ismered a többieket!

- Rendben.

Mikor ki ment rögtön elő vettem a naplóm és leírtam a véleményem erről a városról mármint azokat, amik L.A ellen szólnak! Egy előnye viszont volt! bazi nagy a ház és kilátás sem rossz! 

A pizsamámat a bőröndben a megérzésem alapján a legtetejére tettem, mert gondoltam, hogy csak annyira lesz erőm, hogy azt át vegyem és bedőljek az ágyba. Mikor bemásztam az ágyba nem tudtam elaludni rögtön inkább egy órát forgolódtam, mert nem találtam a helyem! Hozzá szoktam az és saját kis ágyamhoz és tudtam hol van a legkényelmesebb pontja! Nem volt olyan illata semminek, mint New York-i a szobámban! Az ágyamból bámultam a fényeket és arra gondoltam milyen is lesz itt élni egy idő után. Nagy nehezen elaludtam………