2. FEJEZET – 13. RÉSZ: GONDOK EGY DALLAL…

OLÍVIA

A stúdióba mikor beértünk Carlosszal olyan volt, mint ha első alkalommal lennék ott. Szinte senkit nem ismertem meg a stúdióban. Ez a hátránya, ha valakinek kapcsolata van, de nem dolgozik. Carlos a nyakamon ült egész nap a stúdióban és csak noszogatott, hogy csináljam a munkámat.  Csak a zenei alap volt meg és arra kellet dalt kitalálnom, de nem ment még mindig. Rosszabbnál rosszabb dalokat találtam ki és egyre jobban fogyott az időm. Elvileg össze kéne raknom egy dalt a párnap múlva lévő koncertemre, de nem ment. Csak ültem a zongora felet és zongoráztam, de hiába erőlködtem nem ment az írás. Carlos végig ott ült velem szembe és beszólogatott nekem, hogy ez mind a lustaságom miatt van.

- Látod ebben csak te vagy a hibás! Nem gondolsz a karrieredre!

- De gondoltam csak nem megy és kész!

- Komolyan? Mikor gondolkoztál rajta? Mikor Kendallal voltál a stúdióban vagy mikor sétáltattok.

- Nem Kendall a hibás ebben!

- Nekem nem így látszik!

- Miért nem teszel egy szívességet és húzol haza?

- Mert még nincs, dalod a nyakadon fogok ülni! Pár nap múlva be kell mutatnod a dalt, de csak az alap, van meg!

- Idegesíts még vele! Nem elég a saját bánatom még te is a pofámba vágod!

- Ez apával nem volt így!

- De azok nem az én dalaim voltak és kész!

- De nem volt ilyen gond hogy a koncerted előtt nincs dalod.

- Ha annyira tudsz írni, akkor, írj nekem egyet!

- ÉN?

- Igen! Nagy a szád, de nem mutatod, meg mit tudsz, csak jár a szád.

- Mert ez nem az én dalom szóval magadra vagy utalva.

- Mert béna vagy és kész! Semmit nem tettél le az asztalra még a bandában csak ott illegeted magad, mint a páva.

- Szóval én tehetségtelen vagyok?

- Nem mondtam!

- Nem csak azt, hogy te jobb vagy, mert te tudsz dalokat írni én meg nem!

-  Carlos! Nem így értettem! Csak ideges vagyok!

- Én meg segíteni akartam neked, de kész! Éld Kendallal az életedet és pazarold másra az idődet.

Felállt és mérgesen becsapta a próbaterem ajtaját úgy, hogy zenget minden utána. Ez nem sült el a legjobban Carlosszal. Most mit csináljak? Én játszom a gonosz lány szerepét a családi drámánkba pedig Carlos tényleg csak segíteni akart nekem én meg olyan csúnyán bántam vele. Csak azért is megpróbáltam megírni azt a dalt, hogy megmutassam Carlosnak, hogy képes vagyok, rá mert ő hisz bennem, de még mindig semmi. Zárásig ott voltam még James fel nem hívott, hogy hol vagyok! Mondtam neki, hogy mi volt, és hogy kedves legyen mondta, hogy haza visz majd engem. Mikor haza értem Carlos szobájából szólt a zene így hiába dörömböltem az ajtaján, mert nem nyitotta ki az ajtót.  Most mit csináljak? OFF-On voltam és bánatos voltam Carlos miatt. Hogy békíthetném ki? Hirtelen Logan jött oda hozzám.

- Te mit kopogsz annyira Carlos ajtaján?

- Haragszik rám, de nem tudok vele beszélni?

- Mit csinált már?

- Semmit! Én hívtam tehetségtelennek elkeseredésemben, mert nem áll össze az a hülye dal.

- Juj! Akkor ez egy szimpla bocsi nem fog segíteni!

- Az biztos!

- Miért vitáztattok?

- Mert a nyakamon ült és nem tudom megírni az új dalt a koncertre. Egy gyors szám, de akkor sem megy.

- Játszd, le egymás után sokszor majd gondolj arra, hogy mit tudsz ezzel a dallal mondani.

- Már megvolt, de semmi! Azt hiszem ma is a zongoránál fogok gubbasztani és sírni, hogy nem megy a dalírás.

- De ne áztasd el annyira a zongorát.

- Ezzel nem segítesz, tudod?

- Majd Carlos is megbékél, csak kell egy kis idő!

Logan összeborzolta a hajamat majd elment. Én tanyát vertem a zongora előtt és próbáltam szöveget írni. Már éjfél is elmúlt mikor Kendall jött be hozzám.

- Szia! Mit csinálsz?

- Szenvedek! ( Leült mellém és adott egy puszit.)

- Miért?

- Mert Carlos mérges a dal nem áll össze és nincs időm!

- Csak ennyi?

- Te se segítesz, ugye tudod!

- Jól van, na!

- Nincs időm már! Annyi szöveg van a fejemben, de nem áll össze. Tökéletes élet szeretett és bánat! Ezt hogy rakjam össze? Ellentétek!

- Mint te és Carlos!

- Tudom! Ő örült és bolond, de közben aranyos és kedves a legjobb tesó, akit csak kívánhatok! Mindig segít és miatta nem féltem megpróbálni az egész éneklést.

- Akkor ezt írd meg! Neki szóljon a dal.

- Egy gyors számban? Mint ha csak összecsapnám.

- Mint a sörös limonádé! Undi, de közben finom!

- Vannak még ilyen szólásaid?

- Most nincsenek!

- akkor jó! Nem bírnék még egyet végig hallgatni.

- Akkor jó, mert nem is kell! Megyek aludni, mert hulla vagyok!

- Rendben! Majd én is megyek, csak még dolgozom ezen a dalon!

- Rendben!

Kendall elment aludni én meg tovább nyúztam a zongorát. Hirtelen csörgött a telefonom. Vanessza hívott fel.

- Szia Vans! Mizu?

- Beszélnünk kell!

- Te sírsz?

- Igen!

- Miért?

- James és én szakítottunk!

- Hogy mi? Miért?

- Mert azt mondta, hogy ellenőrzöm mindig és nincs bennünk semmi közös! Eljössz hozzám kicsit?

- Persze! Indulok is!

- Kedves, vagy köszi!

- Ez semmiség.

Ahogy csak tudtam Vanesszához siettem. Mikor ajtót nyitott szegénykém sírt. Leültettem és elkezdtem nyugtatgatni.

- Minden jobb lesz, nyugi csak tudod, hogy nagy a nyomás rajtad is meg rajtad is!

- Tudom, de olyan csúnyán összevesztünk.

- Majd kibékültök!

- Nem hiszem! Mérgemben azt mondtam neki többet nem akarom látni.

- De nem gondoltad komolyan!

- Persze hogy nem csak kicsúszott a számon!

- Akkor mond meg neki!

- Nem fog hinni nekem!

- De hogy is nem!

- Ja, nem veszi fel nekem!

- Akkor valahogy vedd rá, hogy meghallgasson!

- Persze! Hogy?

- Nem tudom!

- Énekeljek neki egy dalt, amiben elmondom mit is van?

- Ez jó ötlet!

- És mit énekeljek?

- Azt hogy mit érzel!

- Nem megy! Megírod helyettem?

- Nekem nem megy az írás! De segítek, ha kell.

Vanessza és én leálltunk dalt írni. Tök jó dal lett és közben nekem is összeállt a dalom végre! Csak egy kis gond kellett, hogy meg tudjam írni! Még ilyet? Vanessza eldöntötte, hogy holnap a stúdióban elő adja majd neki és beszél utána vele, mert szereti Jamest. Mivel haza nem mentem ott aludtam Vanesszánál és reggel vele mentem be a stúdióba…